Mandariinid –
Mandarinok
Amikor a vége főcím lepergett, és Kedvesemmel még mindig
egymás kezét fogva bámultuk a képernyőt, engem elöntött egy érzés…
…a szégyen.
Amiért pazarlom az időmet és az életemet mindenféle
kitalált és mondvacsinált, „_menő_” filmekre, „blockbusterekre”… meg egy csomó
alja, szemét, üres gyilkolósdira, ahol úgy hullanak az emberek, mint a „biodíszlet”:
érték, humánum, empátia nélkül, az emberi élet teljes semmibevételével,
megtiprásával. :shameonme:
Itt most szívem szerint fel is soroltam volna pár híg fost (igen, ezt írtam le: pont az értékén nevezem ezeket :-PPP)… de arra nem méltóak, hogy leírjam a címüket. És én még időt szántam
rájuk, hogy megnézzem azokat… :shameonme:
Mert igenis vannak még olyan filmek, amik az emberekről,
az emberiességről, olyan egyetemes értékekről szólnak, amiket pénzen nem lehet
megvenni – és ezer év múlva sem lesznek idejét múltak.
Legalábbis addig biztosan, amíg ember él a Földön.
Hogy lehet, hogy egy észt-grúz film után döbben rá
egyszer egy magamfajta, meglett ember ilyesmire…?!
Nem volt tele felturbózott szuperhőssel, nem volt tele
zászlólobogtatással és melldöngetéssel, nem volt szájbarágós,
hülyegyerek-szintre leegyszerűsített, arcba ordított üzenete – nem volt benne
diadal, nem volt benne győzelem.
Bár… győzelem talán mégis akadt. Némi. De nem olyan,
amilyet e szó hallatán el szoktunk képzelni.
Nem kellett két-két és fél órás játékidő sem: 87 perc épp
elég volt.
Nem kellettek bele „szupersztárok”: néhány nagyszerű, „névtelen”
karakterszínész éppen elég volt.
Nem kellettek bele lélegzetelállító, „bullet time” akciójelenetek
– csak a nyers, brutális, ijesztően hiteles egyszerűség.
Nem kellett bele CGI, vagy 3D – amik nélkül azt
hihetnénk, manapság már nem is lehet élni… :-PPP
És hogy miről is szólt?
Arról, hogy maradj meg embernek. Lehet, hogy néha úgy
érzed, érdemesebb lenne neked is állattá aljasulni, a többivel együtt, és együtt
üvölteni a farkasokkal…
De ne tedd. Maradj meg embernek. Mert embernek lenni jó.
:respect:
Nem tudom, hogy idén látok-e még hasonlóan nagy hatású
filmet…
És ezt a képet még muszáj beillesztenem:
Zaza Urušadze (rendező,
forgatókönyv író, producer), Mikhail
Meskhi (Niko), Giorgi Nakašidze (Ahmed), Lembit Ulfsak (Ivo), Ivo Felt (producer) és középen, elöl Elmo Nüganen (Margus)
:respect:
…
Automata
Akartam róla korábban pár jó szót írni.
Hogy sok helyen fikázzák, de nem annyira rossz, sőt –
Antonio Banderas egyik legmeglepőbb és legjobb alakítása, szvsz.
És hogy érdekes a „robot evolúció”, amit felvezet – és hihető,
hogy hasonló lesz az emberiség utolsó órája…
De a Mandariinid után… valahogy nem
jönnek a számra/billentyűzetemre a dicsérő szavak – ám ez ne mondassék az Automata önhibájának: a filmipar
munkásságának 95%-ára ugyanígy nem találnék dicsérő szavakat a Mandariinid
megnézését követően.
Nem tudom azt mondani, hogy nézzétek meg…
…és tulajdonképpen sajnálom. Hogy vártam a rivjúmmal,
azért, hogy ne pusztán egy filmről írjak, hanem inkább kettőről.
És erre az Automata
faragott rá, de nagyon. :-///
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése