Celda 211 – Cell 211 & Bareuge salja – Going by the Book

Celda 211 – Cell 211

„And when the shit hits the fan, you'd better hope they kill me quick because if they don't, I swear I'm gonna skin you alive. Get that straight. Nobody makes a fool of Malamadre.”

Huhhh… egy meglehetős kemény börtönfilm. :thumbsup:

A frissen felvett börtönőr, Juan Oliver (Alberto Ammann) jó benyomást szeretne kelteni főnökeiben, ezért egy nappal a munkába állása előtt bemegy a börtönbe, hogy körülnézzen új munkahelyén.

…erre mindjárt „belefut” egy börtönlázadásba, amit a kőkemény fegyenc, Malamadre (Luis Tosar) szervez, vezet és irányít.

A fiatal őrnek nagyon gyorsan kell kapcsolnia és jó döntéseket kell hoznia – ha életben akar maradni…

A történet jól bonyolódik/csavarodik, és a láncaikból/celláikból szabadult rabok fékezhetetlen dühe nagyon félelmetes – és az egyszeri néző a szája szélét rágva izgul a magára hagyatott „smasszerért”.

Malamadre társai közül mindenképpen ki kell emelnem a kemény és számító Apache figuráját, akit Carlos Bardem személyesít meg – Javier Bardem bátyja. :sör:

Nyomasztó és sokkoló film, és a vége sem tartogat számunkra békét, vagy megnyugvást.

Mindössze egy dolog volt benne, ami zavart: Juan Oliver felesége, az állapotos Elena (Marta Etura) szerintem nem viselkedett olyan felelősséggel, ami egy állapotos, születendő gyermekére tekintettel lévő nőtől elvárható lenne.

De persze, nem ismerek mindenkit – szóval, akár simán lehetnek ilyen hölgyek… Ám a viselkedése nekem egy kicsit sok(k) volt.

Nem egy könnyű, laza, elalvás előtti kikapcsolódás – de mindenképpen nagy hatású. :sör:

Bareuge salja – Going by the Book

„Seven cops now dead. I'm reporting from the scene of action. If this were real, then it'd be the worst case of hostages taken by a single individual.”

Az 1991-es „Asobi no jikan wa owaranai – Bang!” című japán film 2007-es dél-koreai „újrája”.

Mivel nekem nem volt szerencsém az eredeti verzióhoz, így nem tudom azzal összehasonlítani, csak önmagában igyekszem értékelni.

Talán azzal jellemezném legjobban, hogy „hoztak is, meg nem is – kaptam is, meg nem is”.

Ugyanis szvsz nagyon jó alapötlet lett feldobva – de a szituáció csavartsága annyira hihetetlen és érthetetlen, hogy a készítők nem győzték magyarázni az okokat… és néha úgy tűnt, ők maguk sem hiszik ezt a már-már burleszkbe forduló alaphelyzetet.

Mert az, hogy a frissen kinevezett rendőrkapitány (Son Byung-Ho) ötlete jópofa – de érthetetlen, hogy amikor kicsúsznak a dolgok az irányítása alól, nem állítja le a beosztottját.

Próbálják ezt az ötletéhez való kőkemény ragaszkodással, és a média jelenlétével indokolni, de nekem kicsit… fura… hogy bár látja, egyre nagyobb hülyét csinál magukból, mégis tovább erőlteti a dolgokat.

Mindegy: „suspension of disbelief”. :-)

Jeong Jae-Yeong alakítja Do-mant, a magának való, krónikusan szabály(zat)követő rendőrt, aki nyomozói beosztásából került lefokozásra utcai szolgálatra.

És bár ő jelzi, nem biztos, hogy jó ötlet :-) a friss rendőrfőnök mégis őt bízza meg a bankrabló szerepének eljátszásával.

Ugyanis a városban elszaporodtak a bankrablások, és hogy a rendőrség kompetenciáját a nagy nyilvánosság előtt igazolják, egy „próba-bankrablást” szimulálnak, és Do-man azt a parancsot kapja, hogy legjobb képességei szerint, mindenkinek ellenállva alakítsa a bankrablót.

Természetesen a rendőrfőnök biztos abban, hogy az „ál-bankrablót” a valódi rendőrök nagyon gyorsan és nagyon látványosan semlegesítik, amiért mind a média képviselői, mind a város lakói meg fognak nyugodni, hogy milyen nagyszerű szervezet is óvja-védi őket.

A szituáció és Do-man szikár „parancskövetése” több humoros helyzetet tartogat, és a túszok segítőkészsége is már-már a régi, Daniel Auteuil fémjelezte, kedvenc francia bankrablós filmemet „Pour 100 Briques T’As Plus Rien… - Sok pénznél jobb a több”-et idézte és néhol nagyon jókat röhögtem… :-) :-) :-)

…másrészt meg olykor a szememet forgatva néztem a rendőrfőnök fafejű, a tervéhez végletekig való, és saját magából (meg az egész szervből…) címzetes marhát csináló, értelmetlen ragaszkodását. :eeekkk:

De persze ez kellett ahhoz, hogy a film koncepcióját végig lehessen vinni.

Nekem összességében tetszett – de azt nem mondanám rá, hogy kihagyhatatlan… :sör:

Vicious s01e01

„- Did you finally tell her about us?

- I'm waiting for the right time.

- It's been 48 years!

- And there has not been a right time!”

:-)

Egy nekem nagyon bejövős sitcom… :-)

Sir Ian Murray McKellen és Sir Derek George Jacobi jutalomjátéka – mindketten 74 évesek már!

:respect:

Mondjuk, én nagyon bírom a „La Cage Aux Folles – Il Vizetto – Őrült nők ketrece” , „The Birdcage – Madárfészek” típusú filmeket, és nagyon szeretem az elmés-élces verbális parád-riposztokat.

És a Vicious bővelkedik a fentiekben – és a két színészóriás (akiket feltétel nélkül imádok!) lüktetően élő és együtt vibráló kettőse  számomra minden egyes pillanatot drágakővé formál.

Freddie és Stuart 48 éve  élnek együtt, amolyan „szeretlek/gyűlöllek” viszonyban, már-már Neil Simon örökbecsű „The Odd Couple – Furcsa pár”-jának két főhősére emlékeztetve – ami az én szememben, aki örök hódolója vagyok Jack Lemmon és Walther Matthau párosának, sokkal inkább érdem és erény. :thumbsup:

És a nyelvüket is hasonlóképpen köszörülik egymáson… :-)

„Your mother is always the first to know when someone dies. Is she getting the news directly from Satan?”

„- How dare you? I've been to Oxford!

- Yes, for lunch!”

:-)

Ráadásul a mellékszereplők is remekül eltaláltak: kezdve mindjárt a nagyszerű Frances de la Tour-ral, aki igazi színt hoz a történetbe. :-)

„- Somebody do something! I'm so frightened I'm going to be raped.

- Oh, for God's sake, Violet, nobody wants to rape you!

- What an awful thing to say!”

:-)

Komolyan mondom, neki (IS!!! :-) ) arany minden szava, mozdulata. :-)

És a régi beidegződéseket egy fiatalember, Iwan Rheon, érkezése bolydítja fel – akire mindenki (korra és nemre való tekintet nélkül :-) ) rámozdul… :-)

„- I hope I'm not bothering you.

- Bothering us? We should give you a key!”

:-)

Lényeg a lényeg – nekem nagyon bejön ez az egész…

…de van egy apró kis nüansz, ami… hm… zavar. :-/

Valójában nem idegesít az „aláröhögés”: megszoktam, hogy vannak sitcomok, amik ezzel operálnak.

De úgy érzem, hogy a Vicious mintha túl gyakran, és túl harsányan, kicsit erőltetve élne ezzel az eszközzel… Mintha a készítők nem bíznának abban, hogy tényleg elég jó-e a helyzetkomikum, és elég humorosak-e a dialógusok.

Pedig az, jelentem – az aláröhögés meg… a kevesebb több lenne, szvsz.

Ettől eltekintve, nekem nagyon kellemes és pozitív meglepetés ez a sorozat. :thumbsup:

Nézni kell. :sör:

:-)

Endeavour s01e02-e03 – Fugue & Rocket

…mert (bár hagytam/tunk el mostanában eddig figyelemmel kísért sorozatokat) ezt közben azért nézzük tovább.

És továbbra is nagyon tetszik nekünk. :sör:

Kedvenc Morse nyomozónknak a „Fugue” epizódban egy sorozatgyilkossal , a „Rocket” részben pedig egy fiatal lány 12 évvel korábbi eltűnésével van dolga.

Mindkettő nagyon jól sikerült: a sorozatgyilkosos-ügy a szálak mozgatásával és összetettségével – a lány eltűnésének esete pedig a hallgatás falának áttörésével, a rég kihűlt nyomok felfrissítésével válik izgalmassá.

Bár azt kell, hogy mondjam, mindkét részben volt egy-egy olyan trivialitás, ami nekem nagyon kézenfekvőnek látszott, és bíztam is benne, hogy az író, a készítők mégsem abba az irányba mennek és meglepnek valamivel… de mégis az egyszerűbb, meglehetősen nyilvánvaló megoldást választották. :-/

Ez picit megrontotta a szájam ízét – de ezért még nem húzom le az értékelésemet, és maradok a sorozat mellett. :thumbsup: :sör:

Mert Endeavour Morse végtelenül szimpatikus fiatalember, akit megszerettünk – mint ahogy mentorát, Fred Thursday felügyelőt úgyszintén.

A kedvelhető karakterek mellett a sztorik egészen frissek (bár mint említettem, néha becsúszik egy-egy… hm… kevésbé ötletes megoldás…), és mindig érdeklődve figyeljük, hogy mikor-merre kanyarodik a történet, mert mindig dobnak bele valami kellemes csavart.

Egyébként mostanra már sokkal kevésbé érzem/tűnik „sherlockosnak”, Endeavour korántsem az a különc zseni, mint Holmes – inkább „_csak_” (nagy-nagy idézőjelben!) egy nagyon éles eszű, remek megfigyelőképességgel rendelkező, intelligens fiatalember, akinek rendkívüli érzéke van az apró részletek kiszúrásához és összerakásához. És sosem legyint rá semmire nagyvonalúan, ami nem illik a képbe. :thumbsup:

Egy határozottan kellemes sorozat – és az utolsó (azaz a negyedik… mert ugye angolok vagyunk, vagy mi a szösz… :-S :-) ) rész tartalmát olvasva, én már nagyon várom az évadzárót.

És igencsak bízom benne, hogyha már a fantasztikus hangulattal és sötét sejtetéssel terhes „Mayday”-t, és a frenetikus „Dirk Gently”-t nem rendelték be második évadra :-( :thumbsdown: , legalább az „Endeavour” kap második évadot… :ihopeso: :thumbsup:

Gold Rush s03 & Deadliest Catch s09

Oké, mert ugye van az úgy, hogy az embernek elő kell rukkolnia a farbával…

…hogy utána a barátai a kificamodott ízlése miatt jól rugdoshassák. Farba. :-)

Igen, „guilty pleasure” – és shame on me ide vagy oda: szeretem a Discovery dokurealityjeit. :thumbsup:

Többet is, mit ne mondjak… de most csak kettőt ragadnék ki közülük.

Gold Rush s03

Az első évadban röhögni néztem Todd Hoffmanékat – de később már azt is kínosnak éreztem, és hagytam a fenébe… Olyan rakás szerencsétlenség voltak, hogy a fal adta a másikat. :-PPP

Todd a házépítésével(!) – és a végtelenül „okos” Jimmy Dorsey… Óhhh…  amikor eleinte az ember még röhög a bénázáson… de aztán már szégyelli, hogy egy rakás… hm… kevéssé tehetséges és egyáltalán nem sikeres ember töketlenkedését nézi.

…valahogy mégis lett második évad, és valamiért abba is belecsaptam.

Hoffmanék ott vették fel a fonalat, ahol az előző évadban letették: azaz ugyanolyan bénák voltak. :-/

Talán már a készítők is soknak tarthatták a sorozatos… nem is annyira amatőrizmusukat, mint inkább dilettantizmusukat, és a második évadra behoztak két új szálat.

„Dakota” Fred Hurt-öt és fiát, Dustint, Porcupine Creek-en, valamint John és Parker Schnabelt, Big Nugget Mine-ban – Todd Hoffman és csapata pedig Quartz Creek-en… hm… birkózott saját korlátaival és tudásbéli hiányosságaival.

Fred és Dustin Hurt között eleinte olyan harapásra kész ideg feszült, mint az „American Chopper”-ben, Paul Teutul Senior és Junior közös munkássága alatt…

Parker Schnabel 17 évesen vette át a Big Nugget-et nagyapjától a 91 éves John Schnabel-től, és érdekes volt megfigyelni, ahogy a lezser srác lassan beletanul a dolgokba, és egyre komolyabb és érettebb lesz… Nagyon szimpatikus volt az egész Schnabel-család. :sör:

…és ahogy haladt előre az évad, Hoffmanék is kezdtek lassan megkomolyodni, és nem csak alulról ugatni a szakmát, mint kutya a Holdat…

Nos, végül nem volt valami nagyon gyümölcsöző a három csapat számára a második évados termés…

Hoffmanék 93 uncia (2,79 kg) aranyat bányásztak, ami kb. 139.500$ (kb. 31 millió forint), Fred és Dustin 80 unciát (2,4 kg), kb. 120.000$ (kb. 27 millió forint) – míg a fiatal Parker mínuszban végzett… :-/

Így jutottunk el az aktuális, harmadik évadig: aminek mindhárom csapat vérmes reményekkel vágott neki – Todd Hoffman nem kevesebb, mint 1000 (ezer!) uncia(!) arany kibányászását tűzte ki célul…

…és el kell ismerni, már a gépeik felvonulása is olyan impozáns volt, hogy tényleg vállalhatónak tűnt az elsőre nevetségesen vakmerő célszám.

Nem nagyon ecsetelném az évad történéseit, a legfontosabb talán az: hogy az első évadban lúzer tökkelütöttek bandájának látszó ( :shameonme: ) Hoffman-crew a harmadik évadra igazi bányászokká érett, akikért már szívesen szorított az ember. :thumbsup:

De ugyanígy szorítottam Dakota Fredékért – és főleg John-ért és Parker-ért, akiket különösen megszerettem. :bighog: :-)

…és az utolsó rész különösen emlékezetesre sikeredett. :respect:

A Csapatok az utolsó napokban már jéggel-faggyal érkező, kíméletlen alaszkai téllel harcolva küzdöttek az utolsó unciáikért.

Amikor pedig Parker Schnabel (a harminc centis hóban!) végleg bezárta a Big Nugget bánya kapuját, és elmerengett, hogy nagyapja 25 évig birtokolta és bányászta itt az aranyat… majd jelképesen átadta a kulcsot az idén már 93 éves John-nak, és megölelték egymást. Az valami megrendítő pillanat volt…

A végeredmény pedig... elismerésre méltó lett, mit ne mondjak…

Dakota Fred (aki már 68 éves!) és családja 163 uncia (4,89 kg) aranyat nyert ki a földből, ami kb. 250.000$ (kb. 57 millió forint)…

Parker Schnabel az utolsó napokban a nullszaldóért küzdött, foggal-körömmel, jéggel-faggyal-hóval dacolva, amit sikerült el is érnie: 192 uncia (5,76 kg), kb. 300.000$ (kb. 68 millió forint)…

Csak Todd Hoffmanék nem érték el a kitűzött célt, de így sem lehettek elégedetlenek: 803 uncia (24,09 kg) aranyat bányásztak össze, ami kb. 1.200.000$-t(!!!) ér (kb. 250 millió forint!!!)…

Azért ezek irtózat számok, szvsz… Mondjuk, a munka brutális kemény.

Szóval, egészen elképesztő idény volt, mit nem mondjak… :sör:

Nem tudom, hogy lesz-e (és ha igen, milyen…?) a következő évad – de nagyon nehéznek tűnik erre a bitang szezonra rátenni egy lapáttal. :respect:

Hozzon bármennyit ez a meló – én nem lennék aranyásó Alaszkában, az tuti. :-)

Deadliest Catch s09

Ki gondolta volna 2005-ben, hogy egy rákászokról szóló sorozat nyerő lesz/lehet…?!

…és hogy kilenc(!) évadot vígan meg fog élni?! :-)

Nem mondom, hogy minden évadot végigtoltam elejétől a végéig: de az biztos, hogy akárhányszor ültem le elé, az első perctől az utolsóig izgatottan néztem. :thumbsup:

Itt sem esett nehezemre, hogy kedvencet és kedvenceket válasszak magamnak, akikért tiszta szívből szorítok: Johnathan Hillstrand-ot különösen a szívembe zártam és mindig szeretni fogom. :megarespect:

S03Ee04 – „Cheating Death”

„After poor results with their test pots, the Time Bandit pulled all their pots out of their current fishing grounds, changed strategy, and moved north. On the way to the northern end of the fishing grounds, Captain Johnathan Hillstrand observed a deckhand on another boat tying a pot stack off the side of another vessel, the Trailblazer. After the crew of the Time Bandit headed below for some rest, the man tying the stack was overwhelmed by the 30-foot swells and disappeared into the waves. Captain Hillstrand and his crew worked quickly to save the fisherman who fell into the sea. Their quick action saved the man from certain death, and the fisherman was overjoyed by the swift rescue efforts of the Time Bandit and her crew. Johnathan and the rescued fisherman were both overwhelmed with emotions after the rescue—ten years earlier, the Time Bandit had rescued a fishing boat crew in a similar situation but was unable to save one of the fishermen, and the memory had haunted the Hillstrands for years afterward; with this successful save, the Hillstrand brothers said they felt they had finally settled the score with the past for the loss of that fisherman. ”

De talán így egy kicsit jobban érthetőbb-átérezhetőbb, mi is történt:

...

Valamint nagyon-nagy szeretettel és tisztelettel emlékszem vissza Phil Harris kapitányra… :rip:

…és akárhányszor feltűnt-feltűnik a képernyőn valamelyik fia, Josh vagy Jake, mindig összeszorul a szívem…

„The next time we saw Phil, he was with Josh, who told his dad that he was going to hold his hand, just like Phil had always grabbed his hand when something went wrong when he was a child. After Phil squeezed Josh’s hand so hard that Josh begged him to stop, the conversation turned serious.
Phil: I’m sorry.
Josh: Why?
Phil: When you were growing up, I should have been a better father.
Josh: Dad you’ve been the best father you could ever have been. You’ve taught me great skills. So don’t ever say that. Don’t ever apologize for that. You’ve taught me everything I need to know to be a man. ”

…

Igen, igen…

Soha nem feledhető, és „_csak_” „szimplán” emlékezetes jelenetekkel tarkított sorozat: végtelenül szerethető hősökkel… és egy olyan veszéllyel terhes munka mindennapjaiba enged betekintést, ami… a szó legkeményebb és legnemesebb értelmében: embert próbáló.

:respect:

Én pedig estéről-estére a tévé képernyője előtt szorítok minden egyes rákhalászért. :thumbsup: