Sir Ian Murray
McKellen és Sir Derek George Jacobi jutalomjátéka
– mindketten 74 évesek már!
:respect:
Mondjuk, én nagyon bírom a „La Cage Aux Folles – Il Vizetto –
Őrült nők ketrece” , „The Birdcage – Madárfészek” típusú
filmeket, és nagyon szeretem az elmés-élces verbális parád-riposztokat.
És a Vicious
bővelkedik a fentiekben – és a két színészóriás (akiket feltétel nélkül imádok!)
lüktetően élő és együtt vibráló kettőse számomra minden egyes pillanatot drágakővé
formál.
Freddie és Stuart 48 éve élnek együtt, amolyan „szeretlek/gyűlöllek”
viszonyban, már-már Neil Simon örökbecsű „The Odd Couple – Furcsa pár”-jának
két főhősére emlékeztetve – ami az én szememben, aki örök hódolója vagyok Jack
Lemmon és Walther Matthau párosának, sokkal inkább érdem és erény. :thumbsup:
És a nyelvüket is hasonlóképpen köszörülik egymáson… :-)
„Your mother is always the first to know when someone dies. Is she
getting the news directly from Satan?”
„- How dare you? I've been to Oxford!
- Yes, for lunch!”
:-)
Ráadásul a mellékszereplők is remekül eltaláltak: kezdve
mindjárt a nagyszerű Frances de la Tour-ral,
aki igazi színt hoz a történetbe. :-)
„- Somebody do something! I'm so frightened I'm going to be raped.
- Oh, for God's sake, Violet, nobody wants to rape you!
- What an awful thing to say!”
:-)
Komolyan mondom, neki (IS!!! :-)
) arany minden szava, mozdulata. :-)
És a régi beidegződéseket egy fiatalember, Iwan Rheon, érkezése bolydítja fel –
akire mindenki (korra és nemre való tekintet nélkül :-) ) rámozdul… :-)
„- I hope I'm not bothering you.
- Bothering us? We should give you a key!”
:-)
Lényeg a lényeg – nekem nagyon bejön ez az egész…
…de van egy apró kis nüansz, ami… hm… zavar. :-/
Valójában nem idegesít az „aláröhögés”: megszoktam, hogy vannak
sitcomok, amik ezzel operálnak.
De úgy érzem, hogy a Vicious
mintha túl gyakran, és túl harsányan, kicsit erőltetve élne ezzel az eszközzel…
Mintha a készítők nem bíznának abban, hogy tényleg elég jó-e a helyzetkomikum,
és elég humorosak-e a dialógusok.
Pedig az, jelentem – az aláröhögés meg… a kevesebb több
lenne, szvsz.
Ettől eltekintve, nekem nagyon kellemes és pozitív
meglepetés ez a sorozat. :thumbsup:
…mert (bár hagytam/tunk el mostanában eddig figyelemmel
kísért sorozatokat) ezt közben azért nézzük tovább.
És továbbra is nagyon tetszik nekünk. :sör:
Kedvenc Morse
nyomozónknak a „Fugue” epizódban egy
sorozatgyilkossal , a „Rocket”
részben pedig egy fiatal lány 12 évvel korábbi eltűnésével van dolga.
Mindkettő nagyon jól sikerült: a sorozatgyilkosos-ügy a szálak
mozgatásával és összetettségével – a lány eltűnésének esete pedig a hallgatás
falának áttörésével, a rég kihűlt nyomok felfrissítésével válik izgalmassá.
Bár azt kell, hogy mondjam, mindkét részben volt egy-egy
olyan trivialitás, ami nekem nagyon kézenfekvőnek látszott, és bíztam is benne,
hogy az író, a készítők mégsem abba az irányba mennek és meglepnek valamivel…
de mégis az egyszerűbb, meglehetősen nyilvánvaló megoldást választották. :-/
Ez picit megrontotta a szájam ízét – de ezért még nem húzom
le az értékelésemet, és maradok a sorozat mellett. :thumbsup: :sör:
Mert Endeavour Morse
végtelenül szimpatikus fiatalember, akit megszerettünk – mint ahogy mentorát, Fred Thursday felügyelőt úgyszintén.
A kedvelhető karakterek mellett a sztorik egészen frissek
(bár mint említettem, néha becsúszik egy-egy… hm… kevésbé ötletes megoldás…),
és mindig érdeklődve figyeljük, hogy mikor-merre kanyarodik a történet, mert
mindig dobnak bele valami kellemes csavart.
Egyébként mostanra már sokkal kevésbé érzem/tűnik „sherlockosnak”,
Endeavour korántsem az a különc
zseni, mint Holmes – inkább „_csak_” (nagy-nagy idézőjelben!) egy nagyon
éles eszű, remek megfigyelőképességgel rendelkező, intelligens fiatalember,
akinek rendkívüli érzéke van az apró részletek kiszúrásához és összerakásához.
És sosem legyint rá semmire nagyvonalúan, ami nem illik a képbe. :thumbsup:
Egy határozottan kellemes sorozat – és az utolsó (azaz a negyedik… mert ugye angolok vagyunk,
vagy mi a szösz… :-S :-)
) rész tartalmát olvasva, én már nagyon várom az évadzárót.
És igencsak bízom benne, hogyha már a fantasztikus
hangulattal és sötét sejtetéssel terhes „Mayday”-t, és a frenetikus „Dirk
Gently”-t nem rendelték be második évadra :-( :thumbsdown: , legalább az „Endeavour” kap második évadot… :ihopeso:
:thumbsup:
Oké, mert ugye van az úgy, hogy az embernek elő kell
rukkolnia a farbával…
…hogy utána a barátai a kificamodott ízlése miatt jól rugdoshassák.
Farba. :-)
Igen, „guilty pleasure” – és shame on me ide vagy oda: szeretem a Discovery dokurealityjeit. :thumbsup:
Többet is, mit ne mondjak… de most csak kettőt ragadnék ki
közülük.
Gold Rush s03
Az első évadban röhögni néztem Todd Hoffmanékat – de később már azt is kínosnak éreztem, és
hagytam a fenébe… Olyan rakás szerencsétlenség voltak, hogy a fal adta a
másikat. :-PPP
Todd a házépítésével(!) – és a végtelenül „okos” Jimmy
Dorsey… Óhhh… amikor eleinte az
ember még röhög a bénázáson… de aztán már szégyelli, hogy egy rakás… hm…
kevéssé tehetséges és egyáltalán nem sikeres ember töketlenkedését nézi.
…valahogy mégis lett második évad, és valamiért abba is belecsaptam.
Hoffmanék ott vették fel a fonalat, ahol az előző évadban
letették: azaz ugyanolyan bénák voltak. :-/
Talán már a készítők is soknak tarthatták a sorozatos… nem
is annyira amatőrizmusukat, mint inkább dilettantizmusukat, és a második évadra
behoztak két új szálat.
„Dakota” Fred Hurt-öt
és fiát, Dustint, Porcupine Creek-en, valamint John és Parker Schnabelt, Big Nugget Mine-ban – Todd Hoffman és csapata pedig Quartz
Creek-en… hm… birkózott saját korlátaival és tudásbéli hiányosságaival.
Fred és Dustin Hurt között eleinte olyan
harapásra kész ideg feszült, mint az „American Chopper”-ben, Paul
Teutul Senior és Junior közös munkássága alatt…
Parker Schnabel 17
évesen vette át a Big Nugget-et
nagyapjától a 91 éves John Schnabel-től,
és érdekes volt megfigyelni, ahogy a lezser srác lassan beletanul a dolgokba,
és egyre komolyabb és érettebb lesz… Nagyon szimpatikus volt az egész Schnabel-család. :sör:
…és ahogy haladt előre az évad, Hoffmanék is kezdtek lassan megkomolyodni, és nem csak alulról
ugatni a szakmát, mint kutya a Holdat…
Nos, végül nem volt valami nagyon gyümölcsöző a három csapat
számára a második évados termés…
Hoffmanék 93 uncia
(2,79 kg) aranyat bányásztak, ami kb.139.500$ (kb.31 millió forint), Fred és Dustin 80 unciát (2,4 kg), kb.120.000$ (kb. 27 millió forint) – míg a fiatal Parker mínuszban végzett… :-/
Így jutottunk el az aktuális, harmadik évadig: aminek
mindhárom csapat vérmes reményekkel vágott neki – Todd Hoffman nem kevesebb, mint 1000
(ezer!) uncia(!) arany kibányászását tűzte ki célul…
…és el kell ismerni, már a gépeik felvonulása is olyan
impozáns volt, hogy tényleg vállalhatónak tűnt az elsőre nevetségesen vakmerő
célszám.
Nem nagyon ecsetelném az évad történéseit, a legfontosabb
talán az: hogy az első évadban lúzer tökkelütöttek bandájának látszó ( :shameonme:
) Hoffman-crew a harmadik évadra
igazi bányászokká érett, akikért már szívesen szorított az ember. :thumbsup:
De ugyanígy szorítottam Dakota
Fredékért – és főleg John-ért és Parker-ért,
akiket különösen megszerettem. :bighog: :-)
…és az utolsó rész különösen emlékezetesre sikeredett.
:respect:
A Csapatok az utolsó napokban már jéggel-faggyal érkező,
kíméletlen alaszkai téllel harcolva küzdöttek az utolsó unciáikért.
Amikor pedig Parker Schnabel
(a harminc centis hóban!) végleg bezárta a Big
Nugget bánya kapuját, és elmerengett, hogy nagyapja 25 évig birtokolta és
bányászta itt az aranyat… majd jelképesen átadta a kulcsot az idén már 93 éves John-nak, és megölelték
egymást. Az valami megrendítő pillanat volt…
A végeredmény pedig... elismerésre méltó lett, mit ne mondjak…
Dakota Fred (aki
már 68 éves!) és családja 163 uncia (4,89
kg) aranyat nyert ki a földből, ami kb. 250.000$ (kb. 57 millió forint)…
Parker Schnabel
az utolsó napokban a nullszaldóért küzdött, foggal-körömmel,
jéggel-faggyal-hóval dacolva, amit sikerült el is érnie: 192 uncia (5,76 kg), kb. 300.000$ (kb. 68 millió forint)…
Csak Todd Hoffmanék
nem érték el a kitűzött célt, de így sem lehettek elégedetlenek: 803 uncia (24,09 kg) aranyat bányásztak
össze, ami kb. 1.200.000$-t(!!!) ér
(kb. 250 millió forint!!!)…
Azért ezek irtózat számok, szvsz… Mondjuk, a munka brutális kemény.
Szóval, egészen elképesztő idény volt, mit nem mondjak…
:sör:
Nem tudom, hogy lesz-e (és ha igen, milyen…?) a
következő évad – de nagyon nehéznek tűnik erre a bitang szezonra rátenni egy lapáttal.
:respect:
Hozzon bármennyit ez a meló – én nem lennék aranyásó
Alaszkában, az tuti. :-)
Deadliest Catch
s09
Ki gondolta volna 2005-ben, hogy egy rákászokról szóló
sorozat nyerő lesz/lehet…?!
…és hogy kilenc(!) évadot vígan meg fog élni?! :-)
Nem mondom, hogy minden évadot végigtoltam elejétől a
végéig: de az biztos, hogy akárhányszor ültem le elé, az első perctől az
utolsóig izgatottan néztem. :thumbsup:
Itt sem esett nehezemre, hogy kedvencet és kedvenceket
válasszak magamnak, akikért tiszta szívből szorítok: Johnathan Hillstrand-ot különösen a szívembe zártam és mindig
szeretni fogom. :megarespect:
S03Ee04 – „Cheating Death”
„After poor results
with their test pots, the Time Bandit pulled all their pots
out of their current fishing grounds, changed strategy, and moved north. On the
way to the northern end of the fishing grounds, Captain Johnathan Hillstrand observed a deckhand on another boat
tying a pot stack off the side of another vessel, the Trailblazer. After
the crew of the Time Bandit headed below for some rest, the man tying the
stack was overwhelmed by the 30-foot swells and disappeared into the waves. Captain Hillstrand and his crew worked
quickly to save the fisherman who fell into the sea. Their quick action saved
the man from certain death, and the fisherman was overjoyed by the swift rescue
efforts of the Time Bandit and her crew. Johnathan and the rescued fisherman were both overwhelmed with
emotions after the rescue—ten years earlier, the Time Bandit had
rescued a fishing boat crew in a similar situation but was unable to save one
of the fishermen, and the memory had haunted the Hillstrands for years afterward; with this successful save, the Hillstrand brothers said they felt they
had finally settled the score with the past for the loss of that
fisherman. ”
De talán így egy kicsit jobban érthetőbb-átérezhetőbb, mi is történt:
...
Valamint nagyon-nagy szeretettel és tisztelettel emlékszem vissza Phil Harris kapitányra… :rip:
…és akárhányszor feltűnt-feltűnik a képernyőn valamelyik fia,
Josh vagy Jake, mindig összeszorul a szívem…
„The next time we saw Phil, he
was with Josh, who told his dad that he was going to hold his hand, just like
Phil had always grabbed his hand when something went wrong when he was a child.
After Phil squeezed Josh’s hand so hard that Josh begged him to stop, the
conversation turned serious. Phil: I’m sorry. Josh: Why? Phil: When you
were growing up, I should have been a better father. Josh: Dad you’ve
been the best father you could ever have been. You’ve taught me great skills.
So don’t ever say that. Don’t ever apologize for that. You’ve taught me
everything I need to know to be a man. ”
…
Igen, igen…
Soha nem feledhető, és „_csak_” „szimplán” emlékezetes
jelenetekkel tarkított sorozat: végtelenül szerethető hősökkel… és egy olyan
veszéllyel terhes munka mindennapjaiba enged betekintést, ami… a szó
legkeményebb és legnemesebb értelmében: embert
próbáló.
:respect:
Én pedig estéről-estére a tévé képernyője előtt szorítok
minden egyes rákhalászért. :thumbsup: