Cargo & Plan C.

„Asziszed a babishús…?!” – tették fel nekem a kérdést, anno, kies vidéki szülővárosomban, azzal a finom tájszólással, amiről már a szintén „falumbéli” Szathmári István magyar nyelvész, egyetemi professzor is megemlékezett „A kisújszállási nyelvjárásról, a kisújszállásiak beszédéről” címmel önéletrajzából kiragadott értekezésében. :-)

(Kedvesem minden alkalommal, amikor hazautazunk szüleimhez, vigyorogva állapítja meg, hogy Kisújszálláson nekem is mindig „kijön/előjön” a tájszólásom/akcentusom – amiről én nem is hittem, hogy létezik… :-) )

Mindezt azért bátorkodtam volt felhozni (hosszas életrajzi értekezéssel megtűzdelve… :-) ), mivel a fent idézett ominózus és emlékezetes mondat jutott eszembe, miután sikeresen megtekintettem a fenti két filmet. :-S :-/

Cargo

Nem egy bántóan rossz film, egyáltalán nem… A svájciak is szerettek volna sci-fit forgatni, és nem tört bele a (svájci) bicskájuk. :-)

…csak kissé sok minden ismerős benne, innen-onnan. :-/

Olyan, mint az emlegetett sportleves: „mindent bele!” – aztán majd kijön belőle valami.

Csak az a bibi, hogy a „minden”, amit beleraktak – azt mások egyszer már kitalálták…

Így kissé nehéz valami eredetit alkotni, azt hiszem.

Az alapszituáció a következő: a Föld már nem bírja a terhelést, minden lakó elhagyta, de egyelőre csak a keringő űrállomásokon lehet őket elhelyezni – és a zsúfoltság brutális. Járványok dúlnak.

Az embereknek csak egy reménye van: a terraformált Rhea, az elérhetetlen álomvilág – ahová a gazdagok bevásárolják magukat, míg a szegények időnként megrendezésre kerülő sorsolással juthatnak el.

Dr. Laura Portman (Anna Katharina Schwabroh) már jó ideje gyűjti a pénzt a Rheára, ahol már várja őt nővére Arianne (Maria Boettner) és annak kislánya, akik sorsolással jutottak el.

A testvérek időről-időre üzennek is egymásnak, valamiféle videofonon keresztül, de hónapokba telik, amíg egy-egy üzenet célba ér.

Laura munkát vállalt egy teherhajón, ami hosszú útra indul a mélyűrbe: négy év a célállomásig, négy év vissza. A legénység tagjai hibernálva utaznak, mindig egy ember van csak ügyeletben, és a szolgálat nyolc és fél hónapig tart.

A „géprombolóknak” nevezett terrorista sejt miatt, akik az űrállomásokon követnek el robbantásos merényleteket, az űrhajón (mint mindegyiken) egy, a biztonságért felelős űrmarsall is utazik, Samuel Decker (Martin Rapold).

Persze, naná, hogy éppen Laura van ügyeletben, amikor különös zajokra lesz figyelmes, ami egyre inkább arra utal, hogy valaki, vagy valami utazik még a teherhajón – ezért felkelti a hibernációból az egész legénységet.

Elsőre úgy tűnik, hogy az „alien az űrhajón” című kergetőzésbe fogunk, egyre fogyatkozó legénységgel – de azért ennél több/más van benne. Ám arra sem mondhatom jó szívvel, hogy új és eredeti…

Ritkán jutok sci-fi-hez, ezért megnéztem – de _jó_ sci-fi-hez meg még ritkábban…

Egynek elment.

Plan C.

Egy holland film – mert minden nemzet filmgyártása felé nyitott vagyok. :sör: :-)

Ám sajnos ez sem váltotta be a reményeimet – pedig az alapötlet tetszett, de szerintem nem tudták eldönteni, hogy most tragédia legyen, vagy komédia, esetleg tragikomédia.

Az imdb ellátja: „comedy”, „crime” és „thriller” műfaj címkékkel… én viszont úgy vélelmezem, hogy egyiknek sem felel meg igazán.

Megint sportleves – és megint nem jön ki belőle semmi jó… :-/

Ronald Plasmeyer (Ruben van der Meer) rendőrnyomozó, aki szenvedélyes – és sajnálatosan béna… – illegális pókerjátékos, és ezzel egyre mélyebb és veszélyesebb mocsárba nyomja saját magát.

A kínai uzsorás maffia nem szeret sokat cicózni az adósokkal…

Ronald napi rendszerességgel nyúlja le a tetthelyekről a bűnjeleket (hasis, fű, ilyesmi…), amiket rögtön tovább is passzol kisstílű bűnöző cimborájának, Gerrit-nek (René van ’t Hof), hogy fedezze szenvedélyének költségeit és napi kiadásait.

Amikor a kínaiak már elvált feleségét, és kisfiát kezdik inzultálni, Ronald belátja, hogy valami nagy dobásra van szükség – ezért kitalálja, hogy Gerrit-tel kirabolják azt az illegális pókertermet, ahol ő játszani szokott.

Gerrit pedig bevonja az akcióba volt sógorát, Bram-et (Ton Kas), így hárman vágnak bele a buliba.

Ám kiderül, hogy Bram súlyos szocio- és/vagy pszichopata (esetleg mindkettő – ennyire nem vagyok képben a pszicho-logikában… :-) ), akinek egész más elképzelései vannak arról, hogyan kell egy rablást végrehajtani.

Nos igen, az alaphelyzetben van potenciál: lehetne ez valóban bármi – komédia, tragédia, road movie, vagy éppen brutális leszámolós-lövöldözős őrület…

Sajnos, a film a sok szék között a pad alá esik, és lesz belőle egy amolyan… langyos lábvíz. :-///

Ronald sok minden... szimpatikusnak speciel nem mondanám, főleg olyannak nem, akiért szorítana az ember.

A rendőrség és a rendőrfőnök nevetséges inkompetenciája pedig inkább idegesítően blőd, mint „humoros”: az esetlen és szerencsétlen Ronald képes mindig elevickélni közöttük… :-/

Több lehetőség volt ebben a filmben, sokkal több – cserébe viszont feledhető lett és maradt. :-/

Mert a bab nem hús, ugye… ;-)

Vikings s01e02-e03 – Wrath of Northmen and Dispossessed & Mayday s01e02

Folytatjuk… :-)

Vikings s01e02-e03 – Wrath of Northmen and Dispossessed

„Brother, believe me, this is not the end, it's just the beginning.”

Hát ez továbbra is nagyon jó, felesleges fúrni-faragni. :sör:

Megmaradtunk az induló csapáson: semmi CGi orgia, nincsenek tömegjelenetek, nem kalingyálnak a zöld háttér előtt, és nem fröcsög literszámra a művér.

Van helyette hitelesség, korhűség, karcos karakterek, és a lázadás meg a felfedezés borzongató izgalma. :respect:

Ragnar lázadó, többet akaró csapata szépen alakul és formálódik:

„A war band lives... and dies together. If you cannot trust the men to either side of you, or in front of you, you are already a dead man.”

Közben odahaza Haraldson jarl a hatalmát bástyázza körül, kívülről lekicsinylően, de belül aggodalmasan figyelve a tüzet szító Ragnarékat.

Mondjuk, azt kifejezetten sajnálom, hogy Haraldson jarl hű kutyáját, Sveint (David Pearse), még nem tanította móresre senki… Amikor Lagherta szinte mellékesen felvette a fejszét a favágó tönkről, határozottan felcsillant a szemem – de aztán mégse… :-///

Floki sárkányhajója pedig szeli a habokat: és naná, hogy mégis elérik a legendásnak tartott nyugati földeket – aminek egy békés monostorban nem örülnek oly annyira a szerzetesek.

Így kerül a vikingek közé a tanult Athelstan testvér (George Blagden), akinek hatalmas mázlija, hogy Ragnar a rabszolgájává teszi.

Az első nyugati felfedező út könnyű és gazdag prédát adott, de Haraldson jarlnak köszönhetően Ragnar és „war band”-je még éhesebben és magabiztosabban száll hajóra a következő alkalommal…

Ragnar testvéréről, Rollóról pedig egyre jobban megbizonyosodik: igazi közveszélyes eszelős, akire nem lehet azt mondani teljes meggyőződéssel, hogy „jobb, hogy velünk van, mint ellenünk”…

Végig érdekes és izgalmas, minden epizód folyamatosan fent tartja a feszültséget. A harmadik rész után legszívesebben már toltam volna a negyedik epizódot – de még nem adták le… :-/

És egy számomra rendkívül érdekes adalék: a harmadik rész végén kaptam fel a fejemet egy, a stáblista végén kiírt névre: Eric – Vladimir Kulich. :eeekkk:

Mivel (mint mondtam volt :-) ) nagy viking-film rajongó vagyok, így természetesen a „The 13th Warrior” is itt figyel a dvd polcomon: aminek mindenki számára feledhetetlen és örök emlékű viking királya Vladimir Kulich.  :thumbsup: :sör:

Igaz, itt most nem király, hanem „csak” egy harcos, és igaz, (az imdb-n visszaellenőrizve) az első részben még „uncredited”-ként szerepelt, de én akkor is nagyon örülök annak, hogy szerepel. :skall: :-)

…és mentségemre legyen mondva (hogy nem ismertem fel egyből): abban a szakállban, amit visel, egész jól el lehet rejteni az identitást. :-)

Lényeg, hogy nekem nagyon bejövős a sorozat. Nézem tovább. :thumbsup:

Mayday s01e02

Keressük tovább Hattie Sutton gyilkosát… pontosabban… még mindig őt magát.

Mert egyelőre csak sejtjük, hogy gyilkosság történt… az eldobott piros bicikli… Május királynő virágból font koronája/koszorúja… de még nincs olyan konkrét bizonyíték, ami igazolná, hogy tényleg haláleset történt, mint azt valamennyien gyanítjuk...

A hangulat még mindig nagyon fogós, berántós – a karakterek keveset beszélnek, de hallgatásuk ezer szónál is ékesebben beszél… és az egyszeri néző nem tudja/meri elvonni tekintetét a képernyőről, nehogy egy lemaradjon egy árulkodó arcizomrándulásról, egy sanda pillantásról. :respect:

Ritka az, hogy egy ilyen, már-már „minimalista” eszköztárral felszerelt sorozat ennyire a székbe szögezze az embert.

BBC minőség. :respect:

A keresés fokozódik, a feszültség nő, a kapcsolatok húrjai megfeszülnek…

…és – miközben úgy érzed, hogy nem, vagy alig történik valami – mégis „mozgalmasnak” és „eseménydúsnak” érződik az epizód. Szerintem ez azért jelez valamit a minőségről. :thumbsup:

Nézni kell tovább – ezt is. :-)

„Look into the abyss... and the abyss looks back at you.”

Rendition – Kiadatás & Winter’s Bone – A hallgatás törvénye

Két súlyos mondanivalóval terhes, fájdalmas, sebeket ejtő film…

…a Kedvesem egyiket sem bírta végignézni… például…

De számomra nagyon sokatmondó, nagyon emlékezetes élmény marad mindkettő. :respect:

Rendition – Kiadatás

Mondjuk, én nem is gondoltam (pesszimizmus, bizalomhiány, előítélet… :shameonme: :-/ ), hogy az amerikai filmgyártás már „kamerára tűzte” az amerikai kormány „terrorista gyanús” foglyokkal való bánásmódját.

Pedig igen: 2007. New Line Cinema :respect:

Talán van valaki, aki erre vonogatja a vállát: „na, és? guantanamo? hallottam már róla, nem nagy cucc… a terroristákkal _minimum_, hogy így kell bánni! bezzeg a vasember nyolc, az már igen! hogy annak milyen mélyenszántó mondanivalója van 11/10!”.

Persze, van ebben ráció: én se szívesen néznék végig a magyar hadsereg kegyetlenkedéseiről egy 120 perces filmet.

De azért van abban némi értelem (és érzelem), hogy szembenézzen az ember a nemzetének sötét és nem túl „melldagasztóan-zászlólobogtatóan avengereses” pillanataival… Talán.

Igaz, hogy Jake Gyllenhaal és Reese Whitherspoon a főszereplők, de egyáltalán nem az ő színészi játékuk (amit ezzel nem degradálni akarok!) teszi „naggyá” a filmet, hanem az (engem legalábbis) elborzasztó alapszituáció.

Anwar El-Ibrahimi (Omar Metwally) egyiptomi származású, USÁ-ban élő vegyészmérnök éppen haza tart az államokba egy dél-afrikai konferenciáról, amikor az amerikai repülőtéren elfogja a CIA, és rövid kihallgatás után a főnök Corrine Whitman (Meryl Streep) úgy dönt, hogy terrorista gyanússága miatt további – immár „drasztikusabb” vallatásra van szükség.

Amit – mivel az USA egy civilizált ország lenne, vagy mi a szösz… – már nem kívánnak az Egyesült Államok területén „végrehajtani”?/”elvégezni”? (milyen kifejezések már ezek erre a… cselekedetre?!), ezért egy baráti, az emberek kínzásával kapcsolatosan… hm… „sokkal megengedőbb” (milyen kifejezés már ez megint…?!?!) országba szállítják.

A meg nem nevezett, baráti arab országban pedig Abasi Fawal (Yigal Naor) biztonsági/titkosszolgálati főnök közvetlen irányításával kezdetét veszi Anwar kínzása – ahol minden alkalommal „megfigyelőként” jelen van a Jake Gryllenhaal által megformált ügynök is… aki nagyon nem ért egyet ezzel az eljárással.

Odahaza az USÁ-ban közben Anwar állapotos felesége, Reese Whiterspoon kétségbeesetten és magára hagyottan kutat nyomtalanul eltüntetett férje után…

De hogy a „kínzómester” Fawal _emberi oldalát_ is megismerjük, egy párhuzamos szálon fut a lánya, Fatima (Zineb Oukach) története, aki érdekes módon éppen egy olyan fiúval bonyolódik szerelmi viszonyba, aki _tényleg_ egy terrorista sejthez tartozik…

Az, hogy „magasabb elvekre” való hivatkozással mit meg nem lehet tenni egy emberrel – egy elvileg demokratikus állam utasítására/jóváhagyásával –, az valami egészen elborzasztó.

A kínzásnak pedig van egy olyan pontja, amikor az ember már mindent „bevall”, mindent aláír, csak szűnjön meg a fájdalom…

Ennek mi értelme van?! Ezt mivel lehet igazolni, indokolni?! Csak jussunk el oda, ahol a megtört és meggyötört embernek már minden-mindegy, és igazolhatjuk saját prekoncepciónkat és elégedetten hátradőlhetünk: „na, ugye! tudtam! megmondtam!”.

Ez azért számomra valamivel több, mint undorító…

Nem feszítem ezt tovább – elég, ha belül feszít a fájdalomtól sikoltó igazságérzet.

 

A film története elég nyomasztó, ám a végére tartogat még egy plusz csavart is, ami nálam éppen elég ahhoz, hogy elismerően kalapot emeljek bátorsága, és szókimondása előtt. :respect:

Súlyos egy alkotás, érdemes a figyelemre. :sör:

Winter’s Bone – A hallgatás törvénye

Kicsit sok(k) most a jóból – két dráma egymás után…

…de megérte. :sör:

Jennifer Lawrence formálja meg a tizenhét éves Ree-t, aki egyedül neveli tizenkét éves öccsét, és hat éves húgát, valamint felügyeli mentálisan beteg édesanyját.

Ez eleve nem egy irigylésre méltó helyzet…főleg nem Ozarks Mountain Country-ban, a maguknak való hegyi emberek világában, akik saját törvényeik szerint élnek – abból, amiből éppen tudnak.

Láthatóan Ree és kis családja annak köszönheti, hogy még nem fenyegeti őket az éhezés, mert a szomszédok törődnek velük.

Ám ez a „status quo” hirtelen borulni látszik, mivel kiderül, hogy a családot régen elhagyó apa, Jessup, a házat és a hozzá tartozó birtokot adta fedezetnek az óvadékhoz, amikor drogkészítés miatt bíróság elé állították. És félő, hogyha a hamarosan elkövetkező tárgyaláson nem jelenik meg, akkor Ree-ék földönfutóvá válnak.

Ree erre nyakába veszi a környéket, és megpróbál információt szerezni drogfőző apja hollétéről – ám a hegylakók között súlyos törvény a hallgatásé…

Már az ijesztő, ahogy Ree következetesen és szigorúan betartja azt, hogy nem lép be senki házába hívás nélkül, és azonnal megáll, ha valakinek a birtokára lép, és az ott élők valamelyike megjelenik.

Érezhető, hogy a betolakodókkal, hívatlan vendégekkel szemben ezen a környéken nem bánnak kesztyűs kézzel…

Egy valaki van, aki igazán komoly segítségére lehetne apja felkutatásában, ő pedig nem más, mint Jessup testvére, Teardrop, akit John Hawkes formál meg, nagyon hatásosan. :respect:

Ráadásul híre és reputációja is van a környéken, nem is kicsi…

„- I ain't gonna stand here naked when that motherfucker comes in.

- Where is she?

- Don't get all excited, Teardrop.”

Ahogy Ree a hallgatás falába minduntalan beleütközik, egyre inkább úgy tűnik, hogy meglehet, apja már nem él – de ezt a törvény előtt is bizonyítania kell ahhoz, hogy házukat és földjüket ne veszítsék el.

Ami még keményebb dió…

Ree-t hajtja előre a kényszer és a szükség, a kicsiny, hátrányos helyzetű családja fölött érzett felelősség, és önmagával nem törődve megy szembe a hegylakók világának íratlan szabályaival…

Nyomasztó, súlyos film és ijesztő ez a hegyvidéki „belső világ”, ami szinte állam az államban – és ezt a rendőrség is hallgatólagosan elismeri és elfogadja.

A „sorból kiállóval” azonnal képes végezni a saját világát/érdekeit védő többség, és a holtteste szinte biztos, hogy sosem fog előkerülni…

...vagy ha mégis, akkor:

„Even if you find out, you can't ever let me know who killed him. Knowing that would just mean I'd be toes up myself pretty soon.”

Dráma volt ez is, a javából – de számomra mindenképpen megérte a ráfordított időt. :sör:

Még talán annyi: Jennifer Lawrence nekem nem sokat mutatott eddig, mint a számomra értékelhetetlen „The Hunger Games” sztárja – de itt valóban nagyszerű színészi alakítást nyújtott. :respect:

Vikings s01e01 - Rites of Passage & Mayday s01e01

Ujujujujujjj… Komolyan mondom, néha már az is félelmetes (hová tud az ember süllyedni, nem…?! ;-) ), ha egy sorozat nyitóepizódja bitang jól sikerül.

Mert akkor nem annak örülök, hogy „ujjé, a ligetben nagyszerű! micsoda felütés! micsoda remek indítás! milyen nagyszerű sorozatot csíptem ki már megint! egy mázlista vagyok, de komolyan!” :-) – hanem már ilyenkor rögtön azon agyalok: „jó, jó… nade milyen lesz a folytatás?!”.

Igen, mert telhetetlen vagyok – és rossz tapasztalataim vannak… :-/

Telhetetlen: mert azt akarom, hogy _minden rész_ egyformán szenzációs legyen!

Rossz tapasztalataim vannak: mert a remek kezdést az esetek 80%-ában csúnya visszaesés, minőségromlás szokta követni… :-/

Remek (negatív) példa erre a jobb sorsra érdemes „Traveler”, ami a 10/10-es(!!!) nyitóepizód után olyan gyorsan hullott a kútba, hogy a 13 részes évadberendelést menet közben(!) 8 részre vették vissza, és gyorsan el is tűnt a szemétcsúszdán… :-///

Szóval, ezért vagyok némileg szkeptikus a „bitang jó évadnyitásokkal” kapcsolatosan…

…de megrázom magam, és félre borongás, félre bú és pesszimizmus! :-)

Két nagyon bejövős sorozatba ütöttem bele az orromat! :sör:

Vikings s01e01 – Rites of Passage

A korrektség kedvéért le kell szögeznem _irtózatos elfogultságomat_ : nekem minden jöhet ezerrel, ami _viking_!!! :skall: :sör: :-)

Szóval, ahhoz valami nagyon nullához közelit kellene dobni a csontkockákkal, hogy nekem ne legyen bejövős egy vikinges történet. :-)

De (azt hiszem ezt objektíven és higgadt távolságtartással… ;-) ) kijelenthetem, hogy a History Channel „Vikings” sorozata egyáltalán nem a nullához konvergál – de nagyon nem. :respect:

Én, aki nagy „Rome” fan voltam/vagyok, azt hiszem, valami pont ilyet vártam.

Nem, nem vártam statiszták százait felvonultató nagy csatajeleneteket, áll-leejtős CGI zsonglőrködést, tengert elsötétítő sárkányhajó-flottát. Mert egy sorozat nem engedheti ezt meg magának.

Vártam viszont jól megformált, karcos, egyedi karaktereket, korhűséget – azt az érzést, hogy most _tényleg_ belepillanthatok a vikingek életébe.

És ezt megkaptam, ezerrel. :respect:

Korábban nem láttam még ezeket a remek színészeket ( :shameonme: ), de mindegyik nagyszerűen hozza a karakterét.

Ragnar – Travis Fimmel, Rollo – Clive Standen, Lagherta – Katheryn Winnick, Floki – Gustaf Skarsgård.

És Haraldson szerepében egy nagy név: Gabriel Byrne.

Az epizód felütése nagyon bejött: csata végén (igen, kevés pénz… :-) de oda se neki! :sör: ) már csak pár túlélő, a legjobbak, a legerősebbek harcolnak, ők is már erejük végén járva.

Itt látjuk meg először Ragnart és testvérét, Rollót. :thumbsup:

…azt hiszem, ezt kár is tovább ecsetelni. Látni kell. :sör:

Hamarosan megismerhetjük Ragnar feleségét, Laghertát – akiről hamarosan kiderült, hogy híres „shield maiden”… és talán még egy fokkal keményebb harcos is, mint a férje.

Kedvesem gyakran a szememre hányja, hogy a színésznőkkel nem vagyok úgy képben, mint „illene” és hogy rivjúimban meglehetősen hímsoviniszta szemszögből láttatom a nőket :-).

Nos, meglehet, hogy ez így is van :-), de Katheryn Winnick viszont bejövős volt a maga spontán kőkeménységével. És egyáltalán nem tartottam nevetségesnek, mint egy-két „álmacsóan keménykedő” filmfőhősnőt…

Gabriel Byrne pedig átült a terapeuta székéből a jarl trónusára… Neki ennél többet nem is nagyon kell tenni ahhoz, hogy súlyosnak érezzük a jelenlétét. :respect:

Mindenképpen szólnom kell még a Flokit megformáló Gustaf Skarsgård-ról (igen, abból a Skarsgård klánból, ahol Stellan az apa, Alexander és Bill testvérei – keresztapja pedig… Peter Stormare! :-) ), aki szintén erősíti a színészcsalád reputációját, és remek alakítással egy nagyon jó karaktert hoz. :sör:

 A milliő is szerintem nagyszerű, eszméletlen hangulatosra, és szvsz korhűre van hangolva – nem olyan „steril” és egyáltalán nem „műtermi”, mint egynémely… hm… egyéb alkotások.

Van viszont egy belőlem vegyes érzelmeket kiváltó személy, akit még meg kell említenem: Michael Hirst. Ő az, akinek a négy évadot megélt „Tudors” sorozatot köszönhetjük – de ő az is, akinek nevéhez a (szerintem megérdemelten) kaszált „Camelot” sorozat kötődik…

Őszintén remélem, hogy itt a „tudoros” énje fog felülkerekedni… nem pedig a „camelotos”…

Mindenesetre: engem az első rész kilóra megvett – nézni fogom. :skall: :sör: :yokkela: :-)

Mayday s01e01

Mondom, én sem akartam elhinni, hogy szinte egyszerre fogok két remek sorozatot felütni – és mégis, tessék. :-)

Nem azt mondom, hogy itt az „_új_” „Killing” – azt meg főleg nem, hogy „_új_” „Bron/Broen” :-P… de hogy van egy eszméletlen hangulatos felütése, az már biztos. :sör:

És azért engedtessék meg nekem mégis némi „párhuzam” a „Killing”-gel – ott Rosie Larsen, itt pedig Hattie Sutton gyilkosát fogjuk keresni… Bár itt még nem nyilvánvaló, hogy mi történt Hattie-vel… de a jelek valami nagyon sötét dologra utalnak…

A „viewpoint/nézőpont” karakterek gyakran változnak, nem mondhatnánk azt senkire, hogy „na, ő a Főszereplő!”.

A film első képsorai alatt azt nézhetjük, ahogy Hattie, Május királynőnek öltözve üdén, fiatalon és vidáman végigkerekezik a városon – miközben a város férfi lakói olyan pillantásokkal illetik… hogy attól a hideg borzongás szaladgál az ember hátán…

…mint amikor a ragadozók lesik a prédát.

Ezek után pedig Hattie eltűnik – és mindenki gyanús… Annyira, hogy gyanúsabb már nem is lehetne.

Eszméletlen hangulatos film. Hiába a barátságos, kisvárosi környezet, az embernek olyan érzése van, hogy a „nagyvárosi dzsungel” ehhez képest csak a kisdedek játszótere.

A karakterek angol filmektől megszokott és elvárt módon karcosak és egyediek: és mindben ott érezzük a lehetséges gyilkost…

A szereplők közül én csak Aidan Gillent (The Wire, Game of Thrones) és Sam Spruellt (Snow White and the Huntsman) ismertem fel, de mint már mondtam, ebben a filmben mindenki nagyon jó.

Jobban belegondolva: cselekmény, történés, esemény nem sok volt a nyitóepizódban, de a karakterekkel való ismerkedés olyan sejtelmes és izgalmas, hogy egy percig sem unatkoztunk. :sör:

Pár nappal később a Kedvesem meg is jegyezte: „gondolkoztam a dolgon… és rájöttem, hogy nagyon jó volt az a film! mikor nézzük a következő részt?”. :-)

Remélem, hamarosan: csak „Chriskov”-tól függ, aki a feliratot fordítja… :sör: ;-)

Egyébként a sorozatot az a BBC One jegyzi, akiknek a „Sherlock”-ot és a „Luther”-t is köszönhetjük. Szóval, ez azért, ugye… :respect:

Nagyon jól indul ez a sorozat is, remélem, megmarad azon a szinten, hogy megmarad a „nézni kell!”-listámon. :ihopeso:

 

„- What have you done? Seth!

- You know what I've done.”

Get Low – A temetésem szervezem

Egy részben megtörtént eseményt feldolgozó, különös hangulatú, szeretnivaló film…

…2009-es… mintha én is remete lennék, vagy mi a szösz… ;-)

Robert Duvall alakítja Felix Bush-t, a Tennessee állambéli remetét, aki 40 éve él egyedül a birtokán. Mindenki tart tőle, és különböző rémtörténetek keringenek róla az emberek között.

Mr. Bush egy napon megjelenik a városban, és kis kitérő után eljut a Bill Murray által megformált Frank Quinn, temetkezési vállalkozóhoz – annak fiatal és tisztelettudó segédje, Buddy (Lucas Black) közreműködésével –, és megbízza, hogy szervezze meg a temetését, valamint a temetési partyját: amin ő maga is részt kíván venni. Mármint élve, úgy értve.

:-)

Ráadásul meg akar hívni a partyra mindenkit, még a környező megyékből is, és csak egy kitétele van: mindenkinek el kell mesélnie neki egy-egy történetet, amit róla hallott.

De hogyha ez nem lelkesítené fel kellően a népeket, egy lottóhúzást is ajánl: 5 dollárért minden a temetésen résztvevő kap egy sorsjegyet, és a temetési party végén egy szerencsés… megnyeri és meg is kapja a negyven éve érintetlen birtokát. Természetesen csak a „valós” halála után…

:-)

Erre aztán tényleg felbolydul a közösség. :-)

Robert Duvall-nál keresve sem lehetett volna jobb főszereplőt találni a mogorva remete szerepére – és fantasztikus egy utazás, ahogy a zárkózott, elutasító, magának való ember lassan, mint egy szégyenlős virág, egyre jobban megnyílik…

…és kiderül, egyáltalán nem véletlen, hogy elzárkózott a külvilágtól.

„I built my own jail and put myself in it. And I stayed in it for 40 goddamn years!”

Megjelenik a színen Mr. Bush régi-régi barátnője, Mattie (Sissy Spacek), akivel beszélgetve egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy egy réges-régi, súlyos titoknak kell végre fényre derülni ahhoz, hogy a tennessee-i remete lelke megnyugvást találjon – és valóban békében nyugodhasson.

De mindehhez szükség van a Bill Cobbs alakított Charlie Jackson tiszteletesre, aki ismeri Mr. Bush múltját – és képes (sőt, talán egyedül csak ő képes!) segíteni neki abban, hogy fájó, sötét titkától megszabaduljon.

Bennünk dúló érzelmekről szól ez a film – bűnről és bűnhődésről… emberségről, megbocsátásról… szeretetről.

Voltak olyan pillanatai, amikor elakadt a szavam, és lélegzetvisszafojtva bámultam a képet…

…és volt, amikor mosolyogtam, nevettem. Sírni nem sírtam ;-) mert… legyen bármennyire is fura ez… bármennyire is egy temetés körül forgott a cselekmény: ennél jobban nem is ünnepelhette volna az Életet. :respect:

Különleges, felemelő élmény volt látni ezt az alkotást. Nagyon ritka az ilyen. :sör:

„Many of you have heard stories about Mr. Bush. But today, I'm told that we're going to hear another kind of story. His.”

És végül had tegyek be pár képet a filmet ihlető, _valódi_ remetéről, aki _tényleg_ megszervezte a saját temetési ünnepségét. :-)

Felix Bushaloo Breazelae – Uncle Bush (1864-1943) (Temetési összejövetel: 1938 :-) )

 Itt éppen kedvenc öszvérével (aki szintén szerepelt a filmben!)… :-)

…és itt meg a híres temetési meghívó egy példánya.

Black Mirror - Fekete tükör s02

A tavalyi év általam rajongott és nagyra tartott sorozatának második évada…!

Charlie Brooker, a Zseniális Őrült visszatért! Végre! :sör:

…ám sajnos nem sült el minden úgy, ahogy számítottam, ahogy vártam, ahogy szerettem volna… :-///

De menjünk szépen sorjában.

Black Mirror s02e01 – Be Right Back

Igazi Brookeres felütése az új évadnak… :-)

A fiatal pár, Martha (Hayley Atwell) és Ash (Domhnall Gleeson) éppen egy vidéki házba költöznek, amikor Ash életét veszti…

A gyászoló Martha fájdalma nem enyhül – ám egyszer csak kiderül, hogy… talán van mód és lehetőség arra, hogy virtuálisan elérhesse elhunyt szerelmét.

Sőt, talán beszélhet is vele… Sőt, talán még…

Igen, megint erkölcsi és morális kérdések :-P sz’al, akinek ez nem tetszik, az skippelje. ;-)

De nekem újfent tetszett, ahogy a szerelem, a veszteség érzésébe való bele nem törődés hogyan sarkall(hat) valakit egy egyre őrültebb spirálba… aminek a következménye leginkább saját magának nem fog tetszeni…

Nem egy nagyon zúzós, de határozottan kellemes felütése és indítása az évadnak. :sör:

Black Mirror s02e02 – White Bear

 Ujujujujjj… Brooker itt már zúzott, ezerrel. :thumbsup:

Victoria (Lenora Crichlow) egy szobában eszmél, körülötte olyan jelek, amik arról árulkodnak, mintha öngyilkossági kísérletet követett volna el… De ő maga nem emlékszik semmire, és tétova zavarodottsággal támolyog a házban. A fölszinten egy bekeretezett fényképet talál magáról és egy férfiról, valamint a kép keretébe, kívülről betűzve egy kislány igazolványképe van.

Az utcán és az ablakok mögött embereket lát, akik mind mobiltelefonjaikkal filmezik őt, de kérdéseire nem válaszolnak, és közeledtére arrébb futnak…

Aztán egyszer csak egy autó jelenik meg, egy maszkos ember szál ki belőle egy puskával – és azonnal lőni kezd rá. Victoria menekül, az emberek meg egyre lelkesebben filmezik az eseményeket…

Csak Jem (Tuppence Middleton) az, aki egyáltalán szóba áll vele és segít neki, és lassan egy ijesztő történet bontakozik ki előtte: és kiderül, hogy a világ Nézőkre, Vadászokra és Prédákra oszlott.

Együtt menekülnek tovább, és mikrobuszába felveszi őket Baxter (Michael Smiley). Jem pedig megosztja velük tervét: fel kel gyújtani az egyik átjátszóállomást, amit „White Bear”-nek hívnak…

Huhhh… minden önuralmamra szükség van, hogy ne fűzzem tovább a szavaimat. :-)

Nagyon horzsolós befejezésbe torkollik a történet, annyit elárulhatok… ;-)

Black Mirror s02e03 – The Waldo Moment

 A „White Bear” után remegett a gyomrom, annyira vártam, hogy „búcsúzásra” mit fog dobni Charlie Brooker… És reménykedtem egy nagyon-nagyon zúzós, levegő után kapkodós évadzárásban.

Nos… a „levegő után kapkodás” be is jött: de az afölötti döbbenetemben, hogy – hogyan lehet egy ilyen sza… sza… szardellát csinálni?!?! :eeekkk: :thumbsdown:

Ötletet és csavarokat nélkülöző, morális kérdéseket amolyan felszínesen karcolgató, teljesen lineális vonalvezetésű, meghökkentés és megdöbbentés nélküli, totál üresjárat.

Az eszem megáll. :-///

Oké, a „megdöbbentés nélküli” nem teljesen igaz, mert úgy megdöbbentem ezen a nagy nullán, hogy annál több se kellett… Csak mondjuk nem _így_ szerettem volna megdöbbenni.

Nem ehhez vagyok szokva Charlie Brookertől, de nagyon nem. :-(

Jamie (Daniel Rigby) egy lecsúszott, igazán soha be nem futott komikus egy virtuális karaktert, Waldót, a kék medvét „mozgatja” és szólaltatja meg.

A trágár, beszólogatós virtuális karakter egyre jobban bejön a nagyközönségnek, ezért a producerek jó poénnak tartják, hogy Waldo induljon a választásokon…

Ilyen nyílegyenes vonalvezetéssel talán a szovjet partizánfilmek idejében találkoztam… Vagy választási kampányvideókban. :-///

…és ez elkeserít, de rendesen. :-///

Erkölcsi és morális tanulság? Az ablakban. Talán majd jövőre. :-P

Igazán kellemetlen és fájó nagy pofont tartogatott a végére Charlie Brooker – de tartok tőle, hogy ő nem ilyet szánt nekem…

Ledegradálódott, szájba rágóssá és triviálissá vált, olyan szócsővé, ami irritál, ahogy nyálfröcsögve a pofámba ordítja az egyértelműt. :sux:

Eddig volt benne spiritusz, volt benne mersz és erő az igazi meghökkentéshez, megdöbbentéshez – most meg a szemem előtt vált kommersszé…

Rendesen fáj ez nekem… és ha ez lesz a „jövő útja” Charlie Brookernél, akkor…

…akkor köszönöm, inkább nem kérek többet. :-///

A két évad hat részéből szerintem öt zseniális – de a hatodik meg olyan bűnrossz, hogy szinte szurokkal önti le az egész életművet… :-///

Ezért kár volt... nagyon kár... :shameonyou: