Három rövid rajzfilm – három remek élmény. :sör:
If Anything
Happens I Love You – Ha bármi történik, szeretlek
…
Gyermeküket iskolai lövöldözésben elvesztő szülők fájdalma
és mérhetetlen gyásza – szavak nélkül… mégis végtelenül megrendítően.
Nem, ezt nem lehetett könnyek nélkül kibírni… Benne van egy
Élet.
Talán nem kell olyanokat mondanom, hogy „kinek _ajánlanám_” – kinek _ajánlana_ bárki is egy ilyen metsző,
szívet facsaró, gyomorszorító _„élményt”_...?!
Döntse el mindenki magának, hogy megnézi-e.
De én úgy hiszem, hogy kevesebb lettem volna akkor, ha nem kerítek
rá sort. :respect:
13 perc – szerintem nem sok ennyit rászánni az életünkből…
The Boy, the Mole,
the Fox and the Horse
Mint amikor a Kis Herceg találkozik az Élettel, a Világgal –
de mégis, szerintem annál tisztább, érthetőbb, átélhetőbb.
Nem más, mint egy tanmese: ahogy az állatok egymás után a Kisfiúhoz csapódnak, és ahogy a kezdeti
bizalmatlanság, óvatosság után összebarátkoznak, és ahogy segítik és támogatják
egymást az úton, miközben az Otthont keresik a Kisfiúnak.
„Mole: What do you dream
about?
Boy: Home.
Mole: What's that like?
Boy: I don't know. I'm… not sure. But I know I need one.”
…
Esküszöm, nem tudnék választani, hogy a három bölcs közül ki
az, akit a legjobban megszerettem.
Azt hittem, hogy a Ló
lesz a kedvencem (Gabriel Byrne –
mindig tudtam, hogy nagyszerű színész, de most emberileg is hatalmasat nőtt a
szememben! :respect: ), de a Vakond
(Tom Hollander :respect: ) annyira
szerethető, annyira kedves és végtelenül jóindulatú, hogy nem tudok ellene
dönteni – ám ott van a Róka (Idris Elba :respect: ), aki szótlan,
sőt, eleinte ellenséges… mégis, az elköteleződése és hite, hogy kísérnie kell a
Kisfiút, talán a leghitelesebbé
teszi.
„Fox: You know, sometimes
your mind plays tricks on you. It can tell you you're no good, that it's all
hopeless. But I've discovered this: you are loved and important, and you bring
to this world things that no one else can. So hold on.”
…
Tudjátok, mindig utáltam, amikor azt mondták egy-egy filmre,
vagy sorozatra, hogy „az Út a fontos, nem
a Cél!”. Mindig azt gondoltam: „mekkora
marhaság ez már! hát akkor minek vagyunk az Úton, ha nem egy cél, „A Cél” felé
megyünk, és fontos, hogy Célba érjünk – különben nem is lennénk az Úton, csak
mendegélnénk erre-arra az erdőkben-mezőkön!”. :-P
…de ebben a történetben, tényleg az Út a fontos.
Muszáj lesz megvennem Charlie
Mackesy könyvét. :leborul:
„Mole: I'm glad we're all
here.”
34 perc – de én néztem volna 2 óra 34 percig is… :respect:
South Park s26e02 –
The Worldwide Privacy Tour
Már jó ideje nem nézem a South Parkot, de úgy gondoltam,
hogy erre a részre mégis rászánom az időt – mivel megvan a saját, jól kiérlelt
véleményem a hercegi párról… :-P
„Down with the
monarchy! We just want our privacy!”
:-DDD
Nekem tetszett, ahogy Matt
Stone és Trey Parker szétszívatta
a Harryéket – éppen ideje volt már, hogy valaki belenyomja az orrukat a saját
szaharájukba, miután végigturnézták az összes tévéshowt és Netflix-sorozatot
csináltattak magukról. :-PPP :-)))
És miközben jókat röhögtem a hercegi pár majomparádéján, Stone és Parker mutattak egy kis leckét a barátságról is – és az ember
valahogy… elkomolyodott. És elöntötte valami jóleső érzés.
„- We thought maybe you
could do with a little outside time.
- Really?
- We just thought it'd
be good to get you out of the house.”
26. évad, 327 epizód, ember…? – De a Készítők még mindig
tudnak valamit. :sör: :respect:
„Prince: Could I play?
Stan: Sure. You can play.”
22 perc – jópofa marhaság, mondhatnám… de egyáltalán nem
minden „marhaság” benne. :thumbsup:
