Tutto chiede salvezza – Everything Calls for Salvation – Kiút a sötétségből s01

Én nem tudom, mi történt/történik itt, de meglep és örömmel tölt el, hogy Olaszországból micsoda gyöngyszemek kerülnek elő. :thumbsup:

Nem a szerelmes, egymással vehemensen perlekedő, tépve-marva szerető – és nem a divatos, világtól elvonulós, magunkat megváltós, toszkán „romantika” – és nem a harsány vígjátékok, de nem is az entellektüel (sznob?) nagyotmondással, lenézéssel és meg nem értettséggel teli filmek vonulatába tartozik.

Nyugodtan mondhatjuk: hála Istennek. A fentiekből kaptunk eleget (többet is, mint amennyire szükségünk volt…).

Zerocalcare megmutatta, hogy mekkora sebzett, de gyógyulni képes lelke is van az olaszoknak :respect: – és a Daniele Mencarelli regényéből készült Tutto chiede salvezza is ezen az ösvényen jár. Nem kis örömömre, fantasztikus minőségben. :leborul:

Főhősünk, Daniele (Federico Cesari) egy reggel a pszichiátrián találja magát, az ágyhoz kötözve – és nem érti, hogy miért került ide.

Közlik vele, hogy szülei beleegyezésével egy hetes kényszerkezelésen kell részt vennie, és a kezdeti dühödt ellenállása enyhülésével – és nem túl szívderítő emlékei lassú visszatérésével… – lassan nyit  szobatársai, sorstársai felé… és közös sorsuk barátsággá kovácsolja kapcsolatukat.

A szobában ott van még a meleg, lánynak öltöző, csupaszív Gianluca (Vincenzo Crea) – a madárbarát, bölcs tanár úr Mario (Andrea Pennacchi) – a melák, jóindulatú, dührohamokkal küzdő Giorgo (Lorenzo Renzi) – a kómában lévő, mégis sokat beszélő ;-) Alessandro (Alessandro Pacioni) – és a kedvencem, az általam legjobban szeretett, pszichésen sérült Madonnina, akit Vincenzo Nemolato formál meg úgy, hogy nem tudtam nem imádni ezt az embert. :leborul: J

Igazából olyan, mint Dömdödöm, vagy Groot. Állandóan csak azt mondja: „Maria! Ho perso l’anima! – Mária! Elvesztettem a lelkemet!”… de mégis, mindent el tud mondani ezzel a mondattal.

Óriási jelenet, amikor a srácok a „Benvenuti sulla nave dei pazzi! – Üdv az őrültek hajóján!” dalt éneklik. (Istenem, akkora egy szentimentális marha vagyok… de annyira örültem, amikor ebben a dalban megláttam, hogy Madonnina valójában nem pszichésen sérült… :gyagya: :-) ).

Szívmelengető, amikor egy futó pillanatra egy mosoly jelenik meg a kómában fekvő Alessandro ajkán…

De a legcsodálatosabb, legmegrendítőbb, amikor Madonnina elbúcsúzik Daniele-től…

„Ho perso l’anima… – Elvesztettem a lelkemet…”

Van a történetben egy lány is, a csodaszép, önző Nina (Fotini Peluso), aki miatt nagyon féltem, hogy kliséssé és sablonossá válik a történet – de szerencsére nem így volt: Nina szála gyönyörűen gombolyodik bele Daniele életébe, és vele együtt teljes a befejezés. :respect:

Természetesen ott vannak még Daniele szülei, akiket lassan megismerhetünk, és teljesen meg is szerethetünk a végére, mint ahogyan a kórház ápolóit, orvosait is, akik egyre jobban megnyílnak Daniele-nek és az egyszeri nézőnek.

Egy nagyszerű, csodálatos, feledhetetlen olasz sorozat. Akinek még van lelke, annak érdemes rászánni az időt. :respect:

Daniele Mencarelli. :leborul:

„Tutto mi chiede salvezza. Ecco la parola che cercavo: salvezza. Per i vivi e i morti. Salvezza. Salvezza per Mario, Gianluca, Giorgo, Alessandro, e Madonnina. Per i pazzi di tutti i tempi ingoiati dai manicomi della storia. Salvezza.”

„Minden megváltásért kiált. Ezt a szót kerestem: megváltás. Élőknek és holtaknak. Megváltás. Megváltás Mariónak, Gianlucának, Giorgónak, Alessandrónak és Madonninának. Minden idők őrültjeinek, akiket elnyeltek a múlt tébolydái. Megváltás.”