2017. november 28., kedd

The Play That Goes Wrong

...újabb 7 nap kórház után vagyunk (és holnap megint megyünk pár napra...), és hamarosan lesz egy "kórházas posztom" is, annyi <"_élmény_"> után :-/, de most arról dobok egy írást, mi az, ami átsegített, és még sokszor át is fog segíteni a nehéz időszakaimon.

Csak azért nem fordultam be, nem zuhantam depresszióba, nem dühöngtem, káromkodtam, átkozva Istent és embert, mert The Mischief Theatre Company játékait néztem a Youtube-on: és ők megmentettek, megnevettettek, felderítettek és visszahoztak. :respect:

Köszönet érte, Értük! :sör: :thumbsup: :respect:





2017. november 17., péntek

Wataha – A falka s01e01-s02e01 & Star Trek Discovery s01e01-e09 & The Ranch s01e01-e05 & Black Books s01 & Battle Creek s01e01-e03



Mivel kiütötte a hónap elejét 10 nap kórház, majd a még párat a regenerálódás, a visszarázódás… és az új helyzetbe belenyugvás… Így csak most tudok venni egy mély lélegzetet, és beszámolni pár sorozatról, amit közben befaltam, benyaltam, megrágtam… és vagy lenyeltem, vagy kiköptem.


Wataha – A falka s01e01-s02e01


A cím, magyarul, számomra végtelenül irritáló, és a filmben random felbukkanó álom-élő farkas(ok) is, amolyan kínosan, kényszeredetten tudják le a jeleneteiket, és látszik rajtuk, nekik épp úgy nincs dunsztjuk a megjelenésük értelméről, mint az egyszeri nézőnek…

De ettől függetlenül ez egy marha jó sorozat. :sör: :respect:

Eltekintve még attól az orbitális baklövéstől/kicseszéstől, hogy a 2015-ben(!!!) leadott első évad (6 rész) úgy zárult le – hogy sehogy, bonyek. :-PPP

Ez nem „évadzáró” volt, csesszétek meg, hanem orbitális kiba… kibaltázás a nézővel! :-OOO

Értsétek jól: tudom, mi az a cliffhanger, és szeretem is – de egy _minimális_ (szál)lezárást azért elvárnék, a végére feldobott 3-4 cliff mellé.

A Wataha első évadában _semmi_ nem zárult le, mintha egy random részt leforgattak volna, hogy aztán a végén, minden közreműködő legnagyobb döbbenetére a producer beszóljon: „mára ennyi, emberek, mindenki menjen haza pihenni, és holnap… hoz két évre ugyanitt találkozunk, ugyanis most leállunk a sorozattal”. :-OOO :eeekkk:

Mondjuk, tökön is szúrtam volna magam, ha 2015-ben beleállok a soriba – aztán várok két évet(!!!), hogy folytatódjon…

Oké, dühöngés alapállásba: nem 2015-ben néztem, hanem most, és rögtön tudtam az első évadra tolni a másodikat: bár szahar a koncepció, én magam nem szívtam meg – és ráadásul… hogy enne meg benneteket a fene, rakásra :-PPP … olyan szinten rántott be a második évad első része, hogy köpni-nyelni sem bírtam. :respect:

A második évad első részében volt vagy 3-4 olyan csúcspont, olyan katarzis, hogy hol a könnyeimmel küszködtem, hol meg levegőt sem mertem venni. :megarespect:

Az első évad egy része sem(!) ér a nyomába a második évad felütésének: mintha szintet léptek volna a készítők. :thumbsup: Remélem, nem csak egyszeri fellángolás, hanem ez a színvonal fogja jellemezni az egész szezont! :sör:

Nem merném azt mondani a nyitóepizódra, hogy „marha jó volt” – mert olyan témát taglal, ami zsigeri és iszonyú: a menekültek, a határon átszökők végtelen kiszolgáltatottsága.

És az ember tudja, hogy van ilyen: nap-mint-nap. Jönnek családok, gyerekek, az új, a jobb élet reményében… és nyomorultul halnak meg, mint az állat.

Akik pedig nap-mint-nap találkoznak ezekkel a szörnyűségekkel, a határt őrizők, egyszerű önvédelemből lesznek ridegek és távolságot tartóak, mert különben beleőrülnének…

Leszek Lichota alakításától az első évadban nem voltam „elájulva” – de most, a másodikban, „csecsen” szakállal, mogorva, számkivetett üldözöttként… valami eszméletlenül karizmatikus lett. :respect:


És nagy-nagy köszönet azért, hogy nem vált mégse valami „szupermenné”: szüksége van segítségre, és barátai segítik is a küzdelmében – ez piszokul tetszik. :thumbsup:

Nem tudom, nem tudhatom, hogy nem baltázzák-e el az évadot a végére, csak remélem, hogy nem fogják – de biztos, hogy végigtolom.

Nem dicsérem az első évadot, mert a második felütésének a fényében tényleg lehetett volna az is sokkal jobb… de nem bánom a rászánt időt: így kaptam kész, ismert karaktereket a második évadban, akiket azonnal a mély vízbe lehet dobni.

És a folyó meg vadul sodor és örvénylik… ki tudja, ki tud belőle kikecmeregni a végére… és hogy kit nyel el végleg…
:sör:


Star Trek Discovery s01e01-e09


Jó, jó, tudom… :-P Elsőre nem „dicsértem túl”, hogy úgy mondjam.

De most megteszem, bakker. :sör:

Marha jó sorozat lett belőle, állandóan vártam a következő részt, és igazából… bár a kilencedik epizód „félévadzárásától” nem hidaltam le… megszerettem, hogy a fene enné meg. :-)

Star Trek – de mégsem az. Mert nem „random” epizódok vannak benne különböző küldetésekről-lényekről-bolygókról-konfliktusokról, hanem az egész egy erős főszálat követ, a klingonokkal való háborút.

Közben kapunk mindenki magánéletéből, de senkiéből sem sokat, főleg nem tolakodóan, torkon leszuszakolóan – csak annyit, hogy képben legyünk, hogy ki-mit-miért.

Jason Isaacs és Anthony Rapp a kedvenceim – és meg kell emlékeznem a csupán 3-3 részben feltűnt James Frain és Rainn Wilson emlékezetes alakításairól, amikkel nagyon sok plusz adtak hozzá. :sör:

Igen, sok fontos szereplőt nem zártam a szívembe: de nem is irritálnak és nem is közömbösek, megkedveltem őket, szorítok nekik… de igazából nem lenne bajom azzal, ha valami miatt „kiíródnának” a sorozatból. Számomra nem ők viszik/adják el a Discoveryt.

Tetszett/Tetszik a sorozat, örülök, hogy ilyennel/így bővült a Star Trek univerzum. :thumbsup:

Várom a folytatást. :sör:


The Ranch s01e01-e05


Katicám szerint túl sok „sötét, komor, _gyilkosos_” sorozatot nézünk, és jelezte igényét valami pozitívra, valami könnyedebbre – és ahol a szükség, ott a segítség: István épp akkor ajánlotta figyelmembe a „The Ranch”-ot. :sör:

Finoman szólva sem vagyok egy „Ashton Kutcher-rajongó” :-P, de… valahogy olyan jól áll neki ez a szerep…

A 24-ben sikeresen megutáltam Elisha Cuthbert-et… de itt nagyon tetszik mind nőként, mind a karaktereként…

Akik viszont egyértelműen, és 100%-osan berántottak a sorozatba: ők Sam Elliott és Danny Masterson. :sör: :thumbsup:

Sokat röhögök ezen a sorozaton… és sokszor hallgatok el, és csak nézek csendben: mert a maga körmönfont módján, képes néha oda-odacsapni az embernek, hogy… elszorul a torka.

„- Tea with milk.
- What?
- Tea with milk. It's one of those things you like. You also like books you gotta listen to and movies you gotta read. And you like the quiet after the first snowfall of the year.”

Nagyon megszerettem ezt a piszok sorozatot… talán azért is, mert néha látom benne önmagamat… ami megijeszt, elkeserít, elszomorít… de fel is derít, hogy fel a fejjel, a fenébe is.
:sör:

Nézni fogjuk, nincs mese.

Köszönjük, István!
:sör:


Black Books s01


És el is értünk a feketeleveshez, stílszerűen, meg nomen est omen, és ilyesmi… :-PPP

Az első rész valami fergeteges volt, szétröhögtem rajta az agyamat :-DDDDD…

…a második már (jóval!) gyengébb… a harmadik már annál is alább adta… a negyediket legyűrtem, mint egy keserű pirulát… az ötödik és hatodik (hat részes az évad) epizódokat meg már csak azért daráltam le, hogy teljes legyen a kép.

Ami lesújtó. :-/// Elkeserítő. :-///

Döbbenetes(en jó) indítás után így leülni és ellaposodni egy sorozatot, hat rész alatt(!), még nem láttam…

Nem is tudom, mit írjak még róla. Asszem, inkább semmit. :-PPP


Battle Creek s01e01-e03


Buddy cop-os sorozat, tizenkettő egy tucat, van belőle a palettán bőven.

Még ennél jobb is akad. Egy-kettő. Talán. :-P ;-)

Nem értem, hogy miért kellene nekem ezt nézni: pár jó poénnál több is akad máshol, úgy vélem.

Nem, ez „besült”. Nálam csak a „futottak még”-kategóriába fér bele. :-P


2017. november 9., csütörtök

...és a mellékelt novella

...ha már "elegos" (a Cherubion világának legnagyobb hazai tudósa :sör: :-) ) rákérdezett, és úgyis 20 éves jubileum van (vagy volt, vagy lesz - szabadon választott, attól függően, hogy melyik dátumot nézzük :-) ), talán érdemes a lenti kísérőlevélhez mellékelt novelláról és sorsáról is feltennem pár képet.


2017. november 7., kedd

Kísérőlevél...

Életem legnehezebb tíz napja egy dologra volt jó - az Isten előtt való megalázkodáson kívül... -, hogy a szülői házban álmatlanul forgolódva, hajnal kettőkor a régi dossziéimban kutakodva megtaláltam egy kordokumentumot - illetve, életem legmeghatározóbb levelének piszkozatát, valamint a postai feladóvevényt, amivel az "eredetit" elküldtem a Címzettnek.

(Én magam is megdöbbenve hüledeztem fölötte: tudtam, hogy nagyon sok "hülyeséget" őrizgetek (feleslegesen, évekig... évtizedekig...), de hogy ez is megvan _dossziéban, lefűzve(!)_, úgy, hogy a gémkapocs, amivel a feladóvevényt a piszkozathoz tűztem, rározsdált a papírra(!)... az azért... lehet, hogy enyhe túlzás. :-))) )

A levél célba ért - gyökeresen megváltozott az életem - és a többi már, ugye... :-)))

A továbbiakban beszéljenek helyettem fotók, amiket készítettem :sör: