Az Ipolyon horgásztam - végre, megint...

 

Viktor Bringt’s – Viktor, a mindenes s01 & Good Night, World! – Jó éjt, világ! s01

Viktor Bringt’s – Viktor, a mindenes s01

Panaszkodtam, hogy nem tudok egy vígjátékon sem jókat vidulni: erre a Deadpool & Wolverine után most itt a Viktor Bringt’s, amin rengeteget röhögtem. :-DDD

És közben az emberi drámával sem marad adós a sorozat, ami szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint ritka, mint a fehér holló. :sör:

Én nem tudom, hogy honnan van az a téveszme (…dehogynem tudom…), hogy a németek nem viccesek, de az, hogy a Viktor eszméletlenül vicces, az meg tény. :sör: 9/10

Az esendő, józan paraszti eszű, sokszor kisszerű, de pont ugyanolyan sokszor nagylelkű Viktort a fantasztikus, végtelenül szerethető Moritz Bleibtreu formálja meg, aki elektronikus berendezéseket javít és/vagy helyez üzembe, és mindegyik epizód egy-egy kiszállítását mutatja be.

Hogy több legyen a sori szimpla „machine of the week”-nél, Viktor a rég nem látott nagyfiával, Mikával (Enzo Brumm) kénytelen együtt dolgozni, mert bevonták a jogosítványát. Mika az első részben idegesítő (…nem kicsit…), de részről-részre kedveli meg az egyszeri néző – és épp így formálódik, alakul előttünk az apa-fiú kapcsolat. :sör:

Az apa-fia összedolgozások minden alkalommal egymás szívatásával, ugratásával telnek – de közben mindig adódik egy-egy momentum, ami a kettejük kapcsolatára, múltjukra vetít fényt, és nem egyszer mindketten meglepődnek, megrendülnek azon, amit a másikuk mesél a saját szemszögéről/ből.

És persze a megrendelők is mind más és más személyiségjegyekkel bírnak, ezért viccesek/idegesítőek/aranyosak/szerethetőek, és minden egyes alkalommal új ízt adnak, új színt hoznak a sorozatba. :thumbsup:

Nekem a kávégépes-család lett a kedvenc epizódom, ami egyrészt nagyon vicces – másrészt meg igencsak tanulságos. :sör: :-)

És a sorozat végére volt a készítőknek pofája egy WTF-cliffhangert tenni, amitől máris tolnám tovább a sorozatot – de fin… finoman szólva sem tudom ;-) , hogy egyáltalán lesz-e valamikor második évad belőle/hozzá… :eeekkk:

Nagyon kellemes, nagyon megröhögtető, nagyon emberi sorozat a Viktor Bringt’s – le a kalappal a német sorozatkészítők előtt: igazi unicum volt. :respect:

A főcímzenéjét meg egyenesen imádtam… :-)

 

És még egy apróság:

„In Berlin, an der Spree, gibt’s nur Hertha BSC!” :-)))

 

Good Night, World! – Jó éjt, világ! s01

A sorozatjunkie-n olvastam Scat rivjúját, az keltette fel az érdeklődésemet – és milyen remek kis sorozatra is akadtam, hála neki! :sör: :thumbsup:

Oké, az eleje szerintem nehezen… hm… sablonosnak tűnően indul. Nem szeretem ezt mondani, de az első 2-3-4 részen túl kell lenni ahhoz, hogy ez ember eljusson az 5-6-7 epizódokig, amiben már szintet lép a történet.

…de sajnálatos módon megértem, hogy akadnak olyan junktársak, akik az 1-2-3-4 részek valamelyikénél kaszát dobnak a sorira, mert úgy gondolják, sablonos, és szerintük már simán kitalálható, hogy hová fog kifutni az egész.

Nos, szerintem kár ezért, de ha valakit nem fog(ott) meg a történet eleje, az dobja, persze – én se görcsölnék vele, ha így érezném. Csak bennem mindig mocorgott a kisördög, hogy több van ebben a sztoriban, mint ami (ki)látszik belőle…

…és rohadt elégedetten dőltem hátra a végén, hogy „na ugye! tudtam én!”. ;-) :-) :sör:

Egy diszfunkcionális családot ismerünk meg: akik gyakorlatilag utálják egymást – hogy miért, az lassan, részről-részre bontakozik ki előttünk. A főszereplőnk, Taichiro gyakorlatilag játékfüggő, és egy Ichi nevű karakterrel nyomul egy PLANET nevű MMORPG-ben, ahol ironikus módon egy Család/Klán elismert és fontos tagja: az Akabana Family-é. És a játékban bármire kész a játékos Családjáért/Klánjáért – míg a való életben megveti éltanuló öccsét, és szinte halálosan, engesztelhetetlenül gyűlöli az apját…

Basszus… részről-részre ismerhetjük meg a történetük hátterét, és közben egy döbbenetes fenyegetés közeleg feléjük a PLANET játékból, ami a valós életükre is végzetes következményekkel jár…

…és harcolni kell valóságosan is, és összefogni a családnak – akik évek óta kölcsönösen lenézik, megvetik és gyűlölik egymást…

…

Amikor az utolsó epizód lepergett a szemem előtt, az az érzés lett úrrá rajtam, hogy… ez 11/10-es lett.

Elhessegettem ezt, mondván, hogy hülyeség… de napokkal később sem ment ki a fejemből ez a gondolat… így hát beírom ide, minden szabály felrúgva: az utolsó rész 11/10-es. Olyan nem várt, olyan döbbenetes revelációkkal, amik miatt megérdemli ezt a kivételes, szabályokat felrúgó túlpontozást. :megarespect:

Köszi, hogy ajánlottad Scat. :sör:

 

Breaking news!!! Lord of the Rings: The Rings of Power s02 - trailer

 :thumbsup: :fingerscross: :icountthedays:

 

 Hja, és még egy nüansz! A névnapomra, karácsonyra, vagy bármelyik random hétköznapra kérném szépen ajándéknak: DIE, HATERS, DIE!!!! :-OOO :-PPP Szakadjon szét a kibaszott fejetek... :-PPP

Deadpool & Wolverine

 

Egy atipikus, extravagáns szerelmeslevél Wolverine-hez…

…amit nem tudom, hogy Ryan Reynolds, vagy maga Deadpool írt (vászonra).

De az biztos, hogy kibaszott jó. A legjobb Marvel-film 2019 óta: 10/10. :respect:

Épp a napokban panaszkodtam, hogy nézek egy-egy (elvileg) vígjátékot, de nem nevetek rajtuk: olyan „belső mosolyt” gerjesztenek. Legfeljebb… :-///

Én meg röhögni szeretnék: öblösen, önfeledten, fékezhetetlenül…

…ezt adta meg nekem tegnap este a Jó Isten – és a Marvel Jézus. (És nem: nem érzem ezt istenkáromlásnak. Ha nekem, hívőnek, nem az, te se sértődj meg rajta, bro. ;-) :sör: )

A Deadpool nem tisztel senkit és semmit: de eszméletlenül, teljes szívével, feltétel nélkül szereti Wolverine-t – őt kéri, hogy mentse meg a Világát, de közben minden másodpercben, minden egyes rezdülésben érezhető, hogy bármikor az életét adná Wolverine-ért. Már hogyha képes lenne meghalni, ugye… ;-) :-) 

Ez egy fantasztikus, eszetlenül szórakoztató roller coaster, amin fuldokolva röhögsz (ami miatt pár poénról, visszavágásról le is maradsz) – de hoz olyan pillanatokat, amikre nincs jobb szó, minthogy: EPIC. :leborul:

És az a töméntelen cameo, megjelenő ikonikus karakter, akik láttán – oké, különösen az egyikükén… – még én, a meglett vénember is majdnem összefostam a bokámat a döbbent gyönyörtől… :leborul:

Baszki… pedig nem is tudtam, hogy az a karakter ennyire fontos nekem… mikor volt már 1998?!... de amikor megláttam… öcsém… elakadt a lélegzetem… :amazing:

A fordítás, a töméntelen mennyiségben ránk zúduló verbális humor: oké, nincs mese – 11/10.

Zsenik írták a filmet – de minimum zsenik (Speier Dávid, jól sejdítem…?!) fordították, akik úgy odatették magukat, mint utoljára a „Trópusi viharban”. :megarespect:

Egyszerűen újra és újra meg kell nézni, hogy ki tudd minden szinten élvezni, mert úgy szórják rád a zúzós, szénné röhögtető mondatokat, mint gyerekek közé a fruttit (vagy inkább mostanában a háztetőről az ezerforintost, ugye… :-P ;-).

De talán az egyik kedvencem:

„- Mennyi idő alatt regenerálódsz?

 - Hogy… mit csinálok?!”

 :-DDDDD

 

Istenem…

Köszönöm Ryan Reynolds elkötelezettségét és megszállottságát, hogy kiharcolta a Deadpool-filmet/filmeket – és köszönöm Hugh Jackman-nek, hogy még egyszer Wolverinné vált a kedvünkért. :respect: :leborul:

És rohadt nagy a baj… tartok tőle, hogy ennek az élménynek a fényében minden más film szar lesz, amit még idén tervezek megnézni…

Deadpool & Wolverine

 :iconic:

 

 

...és a zenék, tesóim, A Zenék!!! :thumbsup:

Momgap – Bargain – Veszélyes alku s01 & The Vast of Night – Határtalan éj

 Momgap – Bargain – Veszélyes alku s01

Olvastam, hogy a koreaiak újabb „Squid Game-szerűséggel” álltak elő – és a rivjúíró szerint, ez még jobb is, mint amaz…

Mivel a magam részéről – mint írtam korábban – tiszta szívemből megvetem a fasiszta Squid Game-et és minden mocskát :thumbsdown:, így kíváncsi lettem: mi az, hogy _jobb_?!

(Még „jobban” elmerül a morális mocsokban? Egyáltalán: képesek lesznek azt valaha alulmúlni? Remélem: nem… Vagy azért „jobb”, mert nem megy olyan mélyre, full arctalan, féreg náciba? Az önzés, a mindenkit eltaposás, az emberi elajasítás egyre ocsmányabb mélységeibe?)

Már eleve a játékidő is baráti: 6x32-33 perc – egy bő kétórás film hossza. Gondoltam, ebbe bele kell néznem.

Egy fiatal, iskolásruhás lány várakozik egy hotelszobában, majd érkezik egy öltönyös úriember, aki 1000 dollárt adna a szüzességéért…

…majd hamarosan egy aukcióban találjuk magunkat: ahol a lány immár „Az Aukcióvezető” – a férfi majdnem meztelenül lekötözve, testén a szervei helye berajzolva és már „A Donor”-ként aposztrofáljuk, akit kilóra, az utolsó porcikájáig ki fognak mérni az ajánlattevőknek – és az aukción tűnik fel vásárlóként „A Jófiú”, aki apjának szeretné megszerezni „A Donor” egyik veséjét…

Az egész olyan, mint egy rémálom: és „A Donor” lekötözve, bekötött szemmel hallgatja, ahogy a szerveire licitálnak…

…ám jön, a deus ex machina: egy földrengés dönti romba az épületet – és megkezdődik a túlélők élethalál harca a kijutásért.

Az a piszok nagy húzás az egészben, amikor „A Donor” (Jin Seon-kyu), „Az Aukcióvezető” (Jeong Jong-seo), és „A Jófiú” (Chang Ryul), kénytelenek összefogni és együtt küzdeni a túlélésért és a megmenekülésért – nagyon is jól tudva egymásról, hogy ki-kicsoda… És mindenkinek rohadtul megvan a saját indíttatása, hogy a puszta élete mentésén kívül mit szeretne még elérni…

Baszki… ez a sorozat egy adrenalinhurrikán: beszippant, kicsavar, összezúz, felemel – és a végén kiköp… megrágva, megtaposva, kiégetve… majd a legvégén ott a csavar, amire csak annyit nyögsz: „…aztakurva…”

…és vége.

Miután magadhoz tértél… 1-2 óra múlva… azon agyalsz… tudja a lófütty, hogy te min fogsz agyalni! :sör:

Én, a magam kifacsart, elvetemült módján, azon gondolkodtam, hogy láttam-e valaha ennyi megkéselt embert valamiben, filmben, sorozatban?! Láttam-e valaha ennyi eszetlen, ösztönlény késelést, amikor átlagemberek esnek egymásnak, képzetlenül, a vak, ősi túlélő ösztöntől fűtve: tébolyult vadsággal.

Itt senkit nem szúrnak meg. Egyszer. Itt mindenkit szénné késelnek. Vércsesikollyal, halálüvöltéssel szétvagdosnak – és még az élettelen testet is csak döfik-vágják diadalüvöltéssel, de olyannal, amiben annyi iszonyat és rettenet van, hogy hallani is borzasztó… Látni meg, végignézni – ahhoz kell gyomor, rendesen…

Mégis. Valóban. Ez a sorozat több, és jobb, mint a Squid Game – mert ez kurvára nem egy fasiszta játék: hanem túlélőhorror. Horror bizony, baszki. Pedig itt nincsenek rémek, szörnyek, zombik és természetfölötti: „csak” _derék_ átlagemberek, akik bármikor tomboló vadállattá változnak a halálos veszélyben…

Minél többet gondolkozom rajta, annál jobbnak érzem a stuffot: elképesztően jól összerántották. A játékidő meg nem kívánja (nem mintha bármikor is „kívánná”… :-PPP), nem ad lehetőséget mellébeszélésre, felesleges oldalszálakra, fillerre és/vagy bottle-re: öt percnél nem maradhatsz többet egy helyen, mert véged van – de ha törsz tovább a kiút felé, minden emeleten, minden folyosón, minden szobában ott leselkedhet rád a Halál.

És tényleg ott is leselkedik…

Rohadt jó cucc a Bargain 10/10 – ha folytatják, én ott leszek a premiernél. :sör:

 

The Vast of Night – Határtalan éj

Új-Mexikóban vagyunk, az ’50-es évek végén: a csöndes kisvárosban egy kosármeccs kezdődik – az utcákon egy lélek sincs, mindenki, aki él és mozog, az a középsuli tornatermében van.

Csak a helyi rádió éjszakai műsorvezetője, Everett (Jake Horowitz) – és a helyi telefonközpontban éppen az édesanyját helyettesítő lány, Fay (Sierra McCormick) dolgoznak… és mindketten furcsa anomáliákat észlelnek az éterben: a rádiófrekvenciákon és a telefonvonalakban.

És egymást segítve nyomozni kezdenek…

Nagyon „kellemesen” beszarasztós stuff, határozottan remek (értsd: jól eltalált) ’50-es évek feelinggel – és néhány olyan kameramegoldással, amitől nem mertem levegőt venni…

A koncepció remekül építkezik, a layerek szépen rakódnak egymásra, és egyre tágul a(z ijesztő) kép…

Nekem a befejezés kevéssé lett bejövős: túlságosan „adta magát”, hogy ez lesz – el tudtam volna képzelni merészebb, eredetibb, autentikusabb, elborultabb befejezést is.

Sajnos, a készítők viszont nem… :-/

Mivel a vége nem volt ínyemre – többet/mást vártam volna –, ezért 7/10.

De azt mondom, azért érdemes a rászánt időre. :sör:

Bánkitó Fesztivál - 2024.07.12. - III.nap

 

Gondoltam, ne legyek már vén, begyepesedett öregember, és próbáljak meg lépést tartani a korral – és bele-belehallgatni/harapni a mai kor zenéjébe.

Amióta itt lakunk Pusztaberkiben (egy köpésre Bánktól), minden évben böngésztem a Bánkitó Fesztivál fellépőit, és youtube-on meghallgattam egy-egy számot a számomra ismeretlen nevektől – de még egyszer sem éreztem késztetést arra, hogy jegyet váltsak valamelyikre…

Ez idén annyiban volt más, hogy amikor megláttam, hogy Krúbi is fellép – akit eleve bírok –, akkor arra gondoltam, csak ki kéne ügetni. Az már csak hab volt a tortán, amikor azt olvastam Dé:Nash is koncertezik ugyanazon a napon – akit szintén csipázok. :sör:

Gondoltam, a többiek pedig bónuszok lesznek: és a családomtól kértem egy napijegyet névnapomra. :-)

Hát, így történt, hogy tegnap átcuccoltam Bánkra, ahol 16:00-tól a multitalentum Papp Mukunda koncertjével nyitottam a napot.

(Ez a tetves blogmotor nem engedi, hogy feltöltsem ide a videóimat, mert 100 Megánál hosszabbak... csesszék meg magukat. :-PPPP)

Papp Mukunda szerintem egy csöndes zseni, aki a jazz, funk, hipp-hopp és a loop mestere, akinek nagyon különleges volt a zenéje. Nem biztos, hogy ez a csöndes, tartózkodó tehetség nagyszípadra való, én valami emberközelibb-nézőközelibb fellépőhelyet tudnék neki jobban elképzelni…

Sajnálnám, ha kimaradt volna – sajnálom, hogy bedobták a nagymedencébe, mint az aranyhalat…

Köszönet neked, Papp Mukunda! :sör:

 

Talán épp az őt ért… hm… kevéssé eltalált helyszínválasztást siratva, az utolsó szám végén kaptunk a nyakunkba egy kis nyári zuhét…

(Az esőt rövid ideig vettem: azt engedi felpakolni ez a rohadék... :-P) 

…ám utána már Dé:Nash cuccolt a színpadra! :sör:

Aki kicseszett remek showt adott elő! :-) Eddig is imádtam a fickót, de élőben – még lehengerlőbb, még átütőbb, még karcosabb volt. Ráadásul értő közönség adta alá a lapot folyamatosan… ;-)

„Még négy év! Még négy év!”

Nagyon sokat röhögtem – főleg, amikor arra gondoltam, hogy ezt a koncertet egy fidesznyik nézi, és mivel egybites idióta, egy hangot nem vesz le az iróniából, a gúnyból, a csúfolásból, a cinizmusból, hanem arra gondol: „milyen derék fidesz-szavazó fiatalember ez a Dénes! ilyenek kellenek nekünk a 70-90 éves nyugdíjasaink mellé!”. :-DDDDD

 

A remek Dé:Nash koncert után a DUCKSHELL Zenekar következett – akikkel a koncert előtti napokban próbáltam megismerkedni a youtube-on keresztül. Ott tetszett, amit láttam-hallottam, és kíváncsian vártam, hogy milyen lesz élőben…

…és vártam… vártam… vártam… :-/

A bő ¾ órás csúszás azért megalapozta kissé az ingerlékenységemet: én még ilyen hosszú beállást az életben nem láttam. Oké, kilenc zenész az kilenc beállás/beállítás, értem… de ők is értsék meg, hogy ez azért már… kissé kellemetlenül hosszúra nyúlt… :-///

Ám… ahogy végre elkezdődött a koncert… és pörögtek a számok… egyre inkább megenyhültem… és megadtam magam a DUCKSHELL varázsának. :sör:

 

„Sírjak vagy nevessek, de szomjúsággal ne büntess meg!”

 DUCKSHELL: Kilépő

 

„Ordas farkas, aki én vagyok, hát neked olyan nem kell.

Én leiszom magam ablakod alatt, hideg késekkel szúr le a reggel.”i

 DUCKSHELL: Ordas farkas

 A manóba, na… a „Kocsmai könyörgés” első pillanattól megvett kilóra, már a youtube-on: de élőben 100x izzóbb ez a zenekar. :respect:

 A bonyekbe… DUCKSHELL (a számomra ismeretlen, fekete ló) rulez! :sör:

 

És jött végre a nap, az est Csúcspontja: KRÚBI!!!

…

Hm… hm... hm...

Már amikor Dé:Nash koncertjén vendégénekeskedett, megijedtem: míg Dénes ének/beszédhangja tisztán érthető volt, Krisztián szövegét alig-alig értettem… Arra gondoltam: bakker… nem fogom érteni, ha a saját koncertjén is így tolja majd… :eeekkk:

Noshátugye… Valószínűleg ott van a kutya elesve, hogy én nem vágom séróból az összes dalszövegét – ellentétben a küzdőtéren tomboló közönséggel, akik szívesen válaszolgattak is egy-egy dalsorral, ha felkérte őket.

Szóval, az idő, és a hangerő előrehaladtával, a nehezen (értsd: alig érthetően) induló koncert egyre érthetetlenebbé vált, és egyre inkább csak a mambodzsambo ment Krúbi és a közönség között.

Krúbi: An-tan!

Közönség: Ténusz!

Krúbi: Szó-raka!

Közönség: Ténusz!

Krúbi: Szó-raka!

Közönség: Tiki-taka!

Krúbi: Ala-bala, bim-bam!

Közönség: Buuusz!!!!!

Tőlem ezt is nyugodtan mondhatták volna (…talán ezt is mondták…?), úgy se értettem belőle egy árva kukkot se… :-///

És utána jött még egy kurva jó ötlet: vakítsuk meg a közönséget! Én nem tudom, hogy pontosan milyen fényerővel bíró reflektorokat irányítottak ránk, de nekem konkrétan sistergett a retinám, baszki… :-OOO :-PPP

(Ez még itt egy "finom" verzió - ennél később sokkal brutálisabb lett... :-PPP)

Ám ez még nem volt elég! Ha valaki nem vakult meg, vagy nem romlott legalább 8-10 dioptriát a szeme, az kapott egy újabb tesztet, miszerint: ki az, aki epilepsziára hajlamos közöttetek? Nem? Nem tudjátok?! Mindjárt kiderítjük! – DZSAMMM!!! És villogott, vibrált, villódzott az egész kurva mindenség…

…szerintem ekkor kezdhettem el nyüszíteni… majd Krúbi szarásának vicces (NOT! :-P ) végighallgatása – hogy stílszerű legyek – bebaszta nálam a léchiányos budiajtót: és elindultam haza. :-P

Majdnem sikerült leönteni szarral az egész délutáni/esti élményemet, bro…

…de csak majdnem!!!

Mert a végtelenül tehetséges Papp Mukunda, az eszméletlenül vicces Dé:Nash, és a fergeteges hangulatot hozó DUCKSHELL olyan élményt adtak, hogy azt akarva sem tudtad volna elrontani!

Ám igazából te sem akartál volna ilyet, Krúbi, tudom én, és voltak azért klassz pillanataid! :sör:

(Nem tudom megint feltenni a saját videómat - így youtube-ról merítek bemutatót.)

…de sajnos a végére nekem elszakadt a cérnám… és nem feltétlenül a vén hülye magam miatt, ugye, és most rád nézek, te ismeretlen, fényszórózó gyökér!!!... és talán te, Krúbi is énekelhetnél/rappelhetnél artikuláltabban. Vagy énekeljen helyetted végig a közönség: még azt is jobban érteni – csak mondjuk azért nem éri meg jegyet szedni… :-P

 

Krúbihoz még lenne egy nüanszom: őszintén meg voltam döbbenve azon, hogy Krúbi leghímsovinisztább, legtajparasztabb szexista gyökérségeit – hallhatóan nőkből, lányokból, hölgyekből álló kórus zengte vissza legjobban!!! Érteni vélem (…szoszo…), hogy ez amúgy „vicc” lenne, és a lányoknak is vicces, hogy… írja le a fene, amiket fennhangon sivítottatok/visítottatok (mert az, hogy „énekeltetek” több lenne, mint költői túlzás… :-P ): én belepirulnék... egy fenéket: leégne a pofámról a bőr!, ha így beszélnék egy nő előtt, nemhogy egy _nővel/nőről_! Nem tartom magam egy vaskalapos prűdnek, de a bánki leánykórus engem Nikki Glaser stand-up-jaira emlékeztetett – hogy én érzek szekunder szégyent pironkodva attól, amiket kimondanak…

 

És még egy apróság, ami megesett velem a koncertsorozaton. Egyszer csak odalép elém egy lány (kb. 20 éves, tippre), és köszönés nélkül ezt adja elő.

Lány: Megkérdezhetem, hogy melyik a kedvenc Carson Coma száma?

Én: /csak némán és hülyén nézek: hogy jön ide a Carson Coma?! majd a fejemet rázom, hogy nekem nincs olyan – hja, próbálkoztam velük, de nem jöttek be, ez van/

Lány: Akkor miért jött a koncertre?

Én: Mert?! Carson Coma koncert van?!

Lány: /észbe kap/ Hja, nem… akkor melyik zenekar miatt jött?

Én: Krúbi

Lány: /láthatóan megdöbben/ Krúúúbi?! …és melyik a kedvenc száma tőle?

Én: Ganxsta Zoli tehet mindenről.

Lány: /leereszt, mint a lufi/ Ööö… jó.

 

És azzal elmegy: én meg ekkor veszem észre, hogy mögötte állt egy másik lány, aki telefonnal végig vette az egészet.

Én meg arra gondoltam: mi a fasz volt ez…?! Ki volt itt a bunkó, és miért?!

Mondjuk, van pár tippem, de hagyjuk – szokatlan és kínos intermezzónak éltem meg. :-PPP

De ez se rontotta el az élményemet. :sör:

 

Papp Mukunda, Dé:Nash, DUCKSHELL: nagy köszönet! :respect: :leborul:

Krúbi: neked csak egy kisebb, tesó… :sör: