Szeretett színészem: Harkányi Endre

Idén februárban elment tőlünk… tőlem… Bandi bácsi… Isten ölelje két karjába, és soha el ne engedje.

Szeretett Színészem, a(z egyik) Kedves Hang, Aki kísérte a gyermekkoromat – Meséim Hőse és Megszólaltatója…

Annyi tragédiával és traumával indult az élete, hogy én már abba belerokkantam volna – és ott véget is érek…

De Harkányi Endrét erősebb, szebb, lélekkel telibb fából faragták – és elhatározta, hogy színész lesz.

Én a hangját hallva-hallgatva nőttem fel: jellegzetes, egyedi, utánozhatatlan, végtelenül szerethető orgánuma életem utolsó percéig csengeni fog a fülemben.

Ő volt Pierre Renard, a Szíriusz kapitány-hangjáték sorozatban: szerintem én ott hallottam őt először. Valamikor 1977-78 táján, nagymamáméknál Berettyóújfaluban a kertben, nyári szünetben, a cseresznyefa alatt, a kis Sokol rádión…

(A covid-bezárásunk egyetlen értelme és haszna az volt, hogy Mátéval végighallgattuk a Szíriusz kapitány összes évadát… és olyan jó volt újra hallani. Ahogy Máté ismétlődő kérdését is: „Apa, hallgatunk ma is Szíriusz kapitányt?”.)

Ő volt Mézga Géza, az örök kisember, akinek családja az én családom is volt… és mennyit nevettünk együtt!

Ő volt Keresztespók, a Vizipók legjobb barátja…

Ő volt Rigodon, Mr. Willy Fog inasa…

Ő volt Panoramix druida az Asterix-ből…

Ő volt Tapsi Hapsi…

Ő volt a „Minden egér szereti a sajtot” Somája – hányszor meghallgattam azt a bakelit lemezt… te jó ég! Hányszor hallgattam Harkányi Endre énekét… „Szeretem én a sajtot, de ha kívánod, nem eszem.”

Ő volt Cogsworth megszólaltatója „A Szépség és a Szörnyetegben”…

Ő volt Tigris, az „Egérmesében”…

Az Ő hangján szólalt meg Danny De Vito és Rick Moranis – de hallhattuk a Macskafogóban, az És megint dühbe jövünkben…„Na, mit szólsz, Charlie? Már bánom, hogy nem fogadtam kétszer annyiba.”

A „Keménykalap és krumpliorrban” is feltűnik, egy rövid jelenetben – én emlékszem Rá…

Szerepel a „Csupajóvárban” – én emlékszem Rá…

Annyi, de annyi boldog, kellemes, imádnivaló, feledhetetlen emlék köt a hangjához, hogy az felsorolni is képtelen lennék.

Harkányi Endre visszahangzik az emlékezetemből – és újra gyerek vagyok… újra az a naiv, rácsodálkozó, meséket tátott szájjal és nyitott szívvel hallgató kisgyerek… és egyszerre önt el a hála, a melegség, és az… elmúlás fölötti fájdalom…

Arra gondoltam először, hogy Harkányi Endre eltávozásával a gyermekkorom is meghalt... de rájöttem, nem így van: Tőle él tovább, és visszhangzik majd a végtelenben.

Bandi bácsi… áldott Bandi bácsi… a Jó Isten egyszer elengedte a kezedet… de aztán elkapta a tenyeredet, megszorította, és többé nem engedett el… most pedig végleg Magához ölelt. Mert szeretné, ha a Te társaságodban tölthetné az időt, mert olyan jó a közeledben lenni…

Annyit adtál nekem, annyi élményt, annyi örömöt, annyi emléket, mint talán senki más…

…köszönöm…

Köszönöm a Jó Istennek, hogy megteremtett Téged.

Soha nem foglak elfelejteni.

…